Nem kérnek ujjlenyomatot!

Na, de miért kellett nekem könyvet kölcsön kérnem? Ugye, ez nem derült ki számotokra!

Dani internet-szolgáltatót váltott, és itt kezdődött a baj. Pénteken megszűnt a régi szolgáltató fennhatósága, ám az új még csak nem is bíztatott semmi jóval. Rendben. Megemésztettük. Internetet nem tudtunk használni. Kedden jött egy derék olvasztott, fekete csoki színű, örök mosolygós Sky munkatárs – mint a jó előhírnöke -, pár perc erejéig zsinórokat dugdosott ide-oda, és mosolyogva távozott.

Különböző variációk kerültek terítékre, hogy mikor lesz igazából internet, de ettől még nem lett előbb. Csütörtökön jött egy kevésbé mosolygós ürge, és kezembe nyomott egy gondosan becsomagolt rutert, majd elviharzott.

Érdekes megfigyelés. Többször észleltem, hogy az angolokban még erős bizalom él azzal kapcsolatban, hogy ha valamit átadnak, akkor nem akarják elkérni a személyi vagy egyéb igazolványunkat, nem akarják az ujjlenyomatunkat megszerezni, nem akarják tudni édesanyánk nevét, nemét, nem néznek a bugyinkba, hogy nemünket ellenőrizzék. Íriszdiagnosztikában sem jeleskednek.

Magyarországon már olyan méreteket ölt a bizalmatlanság, a hatalmas bürokrácia, hogy követhetetlen. Ha bármit átveszünk, ami postán érkezik, vagy éppenséggel, ha a házastársunk nevére szóló telefon-szolgáltatást – akarjuk befizetni -, akkor mi mindennek kell megfelelni ahhoz, hogy meg is tudjuk lépni?! Az FBI sírva könyörögne hozzájuk, hogy árulják el az egész procedúrát, mert ők is azon szisztéma szerint szeretnének dolgozni.

Az angolok így gondolkodnak: meghoztak egy rutert, ráadásul kijött a házból egy nő, aki kevésbé tűnhetett százasnak (ez én voltam), és annak átadták ezt a komoly kis értékes műszert, és illa-berek, náda kerek. Sem aláírás, sem igazolás. Semmi! Magyarországon ilyen elképzelhetlen. Azt is igazolni kellett volna, hogy tényleg nő szűlt engem, nem pedig egy mesterséges megtermékenyítés végterméke vagyok.

Itt még azon logika mentén haladnak, hogy ha egyszer megrendelték a szolgáltatást, akkor nyílván azért tették, mert szükségük lehet rá. Magyarországon, ha valamit átveszel, vérszerződést kell kötnöd a postással, majd mindezt megfejelitek egy közösen elmormogott felesketési szöveggel.

Viszont az angolok nem szeretnek dolgozni. Hogyan is szeretnének, hiszen komoly, több évszázados hagyomány előzte meg a mai kort, amikor a gyarmataikból éltek. Nekik csak annyi volt a dolguk, hogy a délutáni (tejjel szervírozott) tea szertartáson részt vegyenek, és komolykodó lorniukon keresztül affektálva szemléljék a világot.

Ezt nemcsak mások elbeszéléséből szűrtem le. Onnan tudom, hogy ez a Sky nevezetű net-szolgáltató cég sem kapkodta el. Nem kapott izomlázat az internet bevezetését illetően. Csupán 13 napba tellett nekik, hogy összeálljon a kép a szolgáltatásukat illetően.

Tizenháromba! Ennyi idő alatt már hány szűz lányt lehetne megasszonyosítani? Hány tetőt lehetne lebontani, mely tetők már amúgy is rozogák? Hány falat lehetne szétkapni és kicserélni? Ugyanis az angol házak nagy része azt a kényszerképzetet támasztják a kül- és belhoniakban, hogy irtó vékonyak. (Sajnos igaz!) Annyira vékonyak, hogy amikor valaki haza jön a hosszú, munkával töltött nap végén a lakóházába, nem lehet tudni, hogy a szomszéd érkezett-e meg vagy valamelyik családtag. Az udvarba kora délután kieresztett sisere had kiabálása, hangoskodása olybá tűnik, mintha az ágyad végében történne mindaz.

Nyilván a Golf áramlatnak is köszönhető, hogy a jól szigetelt és vastag falak nem játszanak szerepet az aránylag enyhe telek miatt. Mert ha nagyobb fagyok járnák át az angolok csontjait telente, biztos, hogy komolyabb fal-vastagságokban gondolkodnának.

Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:

https://simonmara.com/category/london/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)