Londoni tévelygések (12.) Rendes csajok!

Helyes kandúr vagy!

Ha már a szomszédoknál tartunk, közvetlen szomszédságban egy furcsa páros él. Mivel nem tudom megjegyezni a lakástulajdonos nevét, elneveztem Maruszjának. Szóval Maruszja negyvenegy éves, kerekded idomokkal rendelkező szőke hölgy. Meglepően kis szeme van a kis méretű fején. Ezt azért hangsúlyozom, mert a testéhez egy nagyobb kerületű buksit képzelne el az ember. Egyenesre vágott középhosszú haja állandóan szemébe lóg.

Szóval Maruszja lágy domborulatú, punnyadt testalkatú, s mellei, mint két, méretes kézi labda dobálózik elől, a duci húsú hasa fölött. Ahhoz képest azonban, hogy milyen méretesek, nem is lógnak. Igaz, még fiatal lenne ehhez. Maruszja szereti meregetni apró szemeit, ilyenkor kinyitja nagyobbra egy arasznyi résre világoskék (ha rosszindulatú lennék: vizenyős) szemeit, és testlejtésével, karjainak dobálásával jelzi felháborodását a világ dolgait illetően.

Ő és “barátnője” Brazilliából jöttek a jobb megélhetés reményében. Maruszja már 25 éve él itt. Angolsága egyszerűen kitünő. Mind a ketten gyógymasszörködnének, de nem tudnak ebből a szakmából megélni.

Nem derült ki számomra, hogy miért nem, bár van egy tippem. Egyrészt pénzt is kellene beinvesztálniuk a vállakozásukba. Másrészt rengeteg ázsiai hölgy él itt Londonban. És bizony ők igen csak értik a masszírozás különböző változatait, tehát ha valaki testének kényeztetését, fájdalmaik enyhítését tűzi ki célul, akkor őket választja. Viszont valamiből meg kell élniük: takarítanak.

Barátnője idősebb lehet, kevésbé művelt fő. Alacsonyabb, 165 centiméter magas, sötét, rövid hajú, keményebb karakter. Sokat kellene bíbelődnie egy férfinak abban a témában, hogy valami kedvére valót találjon ezen az asszonyon, ami elindítja benne az érzelmi lavinát.

Igaz, mindig meglepő dolgokat produkál az élet, hiszen jól tudjuk, minden zsák megtalálja a foltját. Sőt! Néha a folt sokkal jobb “áru”, mint maga a zsák.

Megvilágítom: Egyik általános iskolabeli osztálytársnőm nem volt csinosnak mondható sem kis korában, sem pedig felnőttként. Ha őszinte akarok lenni hozzátok: kimondottan száraz kóró típus. És mégis egy olyan Adoniszt fogott ki magának, aki el is vette feleségül…

Tehát végkonklúzió: a kevésbé szép hölgyek is tudhatnak valamit, amit a mutatósabb társaik – akik komoly időt pocsékolnak műkörmeik szinezésére – még csak hírből sem ismernek!

Térjünk vissza a brazill pároshoz. Zuzu akkor került hozzám közelebb, amikor egyik nap átkopogtam hozzájuk, hogy a könyvet, amit kölcsön kértem pár nappal előtte, visszaadjam. A lakás nem nagy méretű – mondjuk abban a házban eleve csak kisebbek vannak. Ez kb. 45 négyzetméteres, ám napfényes. És a szoba, melyből a keskeny konyha nyílik mindig fényárban úszik, ha süt a nap. A kilátás kiváló. Ezt szabadságra szomjazó, oroszlán lelkem igen csak megjegyzi. Messze ellátunk az egyensor házak között. Itt a szavak közül a “MESSZE” a lényeges.

Szóval beinvitáltak magukhoz. Maruszja az ágyon honolt, ernyedt testtartásban, törökülésben, és egy kis alakú laptopot gyűrt.
– Annyira fáradt vagyok -, panaszkodott rögtön nekem. – És a főnököm nem érti meg, hogy nekem a hétfő, kedd, szerda a jó. Egész héten sakkban akar tartani. Én pedig le akarom tudni a hét első felében a kötelességem. De nem akarja megérteni a főnököm. Egész nap gumi kesztyű van a kezemen, és a bőröm pedig annyira érzékeny. És itt, a vállam is majd leszakad -, mutatott többször kényes testrészére. – Erre a tényre rendszeresen visszatért a kedves szomszédom.

A panaszáradatból feltápászkodva Maruszja egy chips-szes zacskót bontott ki a kedvemért. Ekkor jött el a meglepő fordulat, mert Zuzu viszont egy édes kekszes csomaggal állt elő, és megkínált.

Ez igen! Rögtön éltem is a lehetőséggel természetesen, hiszen édesség iránti szenvedélyem nem szünik meg soha, semmilyen áldatlan szituációban sem! És miközben majszoltam a csemegéket, megtudtam, hogy miképpen kerültek fel a polcok a falra, miért barna színű a polcokat keretező falrész, és miért lesz most már a következő menetben világoszöld.

Rendes csajok! Meg kellett jegyeznem. Ezen megállapításomat erősen alátámasztja az a tény is, hogy egy kövér, vörös macska is az ő barátságukat fényjelzi: a hat éves Gáspár. Vele rögtön szövetségre léptem. Éreztem, bizalmába fogadott már az első másodpercekben. Napközben kint él az udvarban, az utcán csatangol. Ám az est beálltával haza megy egy kis kényeztetésre és macska konzerv elfogyasztására.

Angolul beszéltem hozzá, ilyeneket mondtam: Good boy! You are very handsome cat! Hiába no, megtanultam hízelegni a hímeknek, mert tudom, ha valamit el akarok érni ebben az életben náluk, két módszer jöhet számításba. Az egyik: ha a hiúságukat legyezzük. A másikkal pedig most nem foglalkozom.

Amikor udvarolok a férfiaknak, megfigyeltem, egészen más hangszínt húzok elő a hangkészlet raktáromból. Egy kicsit olyant, mint amikor a macska törleszkedik a meztelen lábikrádhoz, miközben éppen a vidáman rotyogó pörköltet kavargatod, és a cica halkan, de kitartóan dorombol. Búgó gerle és doromboló macska, igen ennek a kettőnek az ötvözetéből származik az a hangszín, amivel az ellenkező nem képviselőit le tudom venni a lábukról kevés energia-befektetéssel.

Hogy miért kértem kölcsön könyvet Maruszjától? 

A folytatás nem marad el!

 Az 1. részt itt olvashatod el!

A 2. részt itt  olashatod el!

A 3. részt itt olvashatod el!

A 4. részt itt olvashatod el!

Az 5. részt itt olvashatod el!

A 6. részt itt olvashatod el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 13 részt (Milyenek az angolok) itt olvashatod el!

A 14. részt (Tengerre magyar) itt olvashatod el!

A 15. részt (Mellek szabadon esése) itt olvashatod el!

A 16. részt (Az élet nem habos sütemény) itt olvashatod el!

A 17. részt (Elraboltak az ufók) itt olvashatod el!

A 18. részt (Karneváli őrület) itt olvashatod el!

A 19. részt (Tévé sztár lettem Londonban!) itt olvashatod el!

A 20. részt (Kukkeráj) itt olvashatod el!

A 21. részt (Lebegő rémalak) itt olvashatod el!

A 22. részt (Meztelen arccal) itt olvashatod el!

A 23. részt (Föld alatti élettér) itt olvashatod el!

A 24. részt (Fáj, ha hozzá érsz) itt olvashatod el!

A 25. részt (Szárnyakat ad) itt olvashatod el!

A 26. részt (Bogáncs) itt olvashatod el!

A 27. részt (Mindenki a helyén van) itt olvashatod el!

A 28. részt (Hajók a Viktória csatornán) itt olvashatod el!

A 29. részt (Hogyan terjed a rémhír?) itt olvashatod el!

A 30. részt (Bolyhos pipi) itt olvashatod el!

 Üdvözletét küldi továbbra is csak innen, Londonból

Simon Mara

én kalapban elég jó 

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com

 

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük