A lélek elégedetlenségeinek nyomai

Amikor Balázs Tibor, a szerkesztő elolvasott párat a „kínálatból”, azt mondta, hogy néhány nap múlva már visszajöhetek a válaszért. Ott hagytam nála a vershalmomat.

– Igen, verses kötetet állítunk össze ezekből. Nagyon tetszenek – adta meg válaszát a szerkesztő pár nap elteltével, ahogy megígérte.

Madarat lehetett velem fogatni, mert ezek szerint jól éreztem, hogy a versek jók, nem lehet senki költészetéhez hasonlítani. Hamisítatlan Simon Marásak. Elkezdődött az újabb felvonás, izgalom, izgalom hátán. Hogyan legyen a kötet felépítve, mi legyen a címlapján.

Honnan szerezzek szponzorokat? Volt épp elég „program”. Végül is nem unatkoztam.

Eltelt a nyár nagy némaságban és vakságban. Csak a versek voltak a barátaim, illetve nagy szerencsémre mindig is volt jó pár barátnőm, akiket vetésforgó-szerűen meglátogattam, és mint valami mániákus, a bánatomról beszéltem, ömlött belőlem a szó. Ezek a beszélgetések

tartottak valahogy életben.

A következő részben felvázolom azokat a barátaimat, akik segítettek nekem, hogy életben maradjak:

Barátok jóban-rosszban

A kis cigány lány

Herminát – aki fél évvel fiatalabb nálam – még lány koromban, második munkahelyemen ismertem meg. Együtt voltunk titkárnők a Hőtechnikánál. Fél év is eltelt, mire rájött, hogy amit mondok, azt úgy is gondolom. Minden megjátszást mellőzve: úgy, natúr mivoltomban

kell elfogadni, ahogy vagyok. Aztán egy életre barátok lettünk. Egyébként ez a bizalmatlanság mindig is jellemző volt rá, de ettől függetlenül mindig befürdött a kapcsolataiban.

Nála megállt az idő még húsz évvel ezelőtt, nem is tornáztatja agyát, különösebben nem törekszik semmire. Mintha valaki megállj-t parancsolt volna lelki fejlődésében. Ő is nyugodtan szerepelhetne a

Száz év magány című regényben.

Általában türelmesen meghallgatott, ha fellifteztem hozzá a Lonyay utcai, harmadik emeleti lakásába (ahol mindig vágni lehetett a füstöt), de volt, hogy már sokallta azt a nagy bánat-özönt, amit kapásból rá zúdítottam.

Nem értette, miért nem hagyom az egészet a csudába. A cigánylány (magamban mindig így hívom: „cigánylány”, pedig már javában asszony)

alacsony, kissé szétfolyó testalkatú, izomzatán látni, soha nem tornázott, hasizmai, mellei petyhüdtek, haját – amióta az eszemet tudom – mindig Kleopátrás fazonra nyíratta.

Hermina egyedül nevelte fel  Norbert fiát, aki Daninál két évvel idősebb. Második terhessége alatt is cigarettázott. Képtelen volt legalább a születendő gyermeke kedvéért leszokni erről a káros szenvedélyről.

Hihetetlen, hogy egyes kismamák ennyire önzőek: még a szülő szobán is rágyújtanak!

Lánya – aki eleve fogyatékosan született, gyönyörű kis ábrázatú lányka volt. Csodálatos, hullámos, fekete haja keretezte békés kis pofiját,

nagy, barna szemével bámult bele a semmibe. Pont a fiammal egykorú volt. Soha életében nem evett szilárd ételt, mert fogai nem nőttek,

helyettük kis, fekete csonkok voltak beágyazva az ínyébe. Vak volt és

teljesen mozgáskorlátozott. Beszélni sem tanult meg soha, csak

artikulátlan hangokat adott ki. Olybá tűnt, mintha egy kis állatka lenne.

Hermina végül kénytelen volt fájó szívvel beadni egy intézetbe. Gyakran látogatta lányát, akit az utolsó hónapokban már infúzión keresztül tápláltak.

Tíz éves korában meghalt. Ez több mint szomorú sztori. Amikor Herminát arról faggattam, hogy a dohányzásról miért nem szokott le legalább a terhessége ideje alatt, azt mondta, hogy szerinte a

dohányzás lánya betegségébe biztosan nem játszott bele, és próbált

leszokni, de képtelen volt rá. „De Hermina, csak nem azt akarod mondani, hogy használt a cigarettázás az embriónak, aki neked volt kiszolgáltatva, mert azt evett, amit te és azt lélegzett, amit te?”

Egyetlen házassága is „hajótörést” szenvedett. Még a fia az egyedüli, aki teljes mellszélességgel mellette áll. Húsz éves korától dolgozik, és édesanyjával él együtt. Nagyon rendes, csendes gyermek, de hogy mikor lesz barátnője?

Azt csak a jó Isten tudja. Hermina beteges, az idegeivel százalékolták le, időről időre megtalálja valami testi jellegű lerobbanás. A lélek

elégedetlenségének nyomatai…

2002-ben tüdején találtak daganatot, és ezért kellett megoperálni, de a

cigarettáról nem tud leszokni.

Milyen furcsa, hogy a napnál világosabb: el kéne már rég dobnia a bűz-rudat, és erre teljesen képtelen.

Barátnőm szerelmi élete elég érdekesen alakult: évekig volt neki egy férfi ismerőse, István, akiről sütött, hogy nincs nála minden rendben. Sovány, girhes macska benyomását keltette kicsit szirupos kiadásban. Negédes szag terjengett körülötte. Valami orosz pacsulit használt, ami mindig gyomorszájon vágott, ha megéreztem a közelében.

Egy-kétszer találkoztunk, amikor Herminához mentem vendégségbe. Néha vörösre vagy szőkére festette a krapek a haját. Börtönben is ült lopásért, valószínűleg buzik kedvenc játszó pajtása, hogy pénzhez

jusson, mert dolgozni neki sem akaródzik.

Egyszer ellopott Herminától tízezer forintot. Akárhonnan is nézem, elég nagy szemétség volt tőle. Aztán hét évig tartó kapcsolatukat leépítette

Hermina, amikor tbc-gyanús lett István.

Hiába hozott orvosi papírt, hogy nem fertőz, Herminának már nem kellett, pedig – állítása szerint igen jó szerető volt. Órákig képes volt szeretkezni, ami persze irtózatosan lefárasztotta, de mégis olyan differenciált „hüvelyörömöket” csak egyedül ő tudott okozni, senki más.

István már hiába próbál Hermina közelébe férkőzni, nem engedi be, mert ha egyszer is elgyengülne a nő, már nem tudna neki ellenállni…

A folytatás nem marad el…

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el! 

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt pedig itt olvashatod el!

A 11. részt itt olvashatod el!

A 12. részt itt olvashatod el!

Akit érdekli egy új, egy ütős megoldás, iratkozzon fel az ingyenes hírlevelemre, vegye fel a kapcsolatot velem, és hadd szóljon!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!S utána tedd a kezedet a szívedre…