Sikertelenség halmazat

A számítás azonban nem jött be. Márk megint vereségként élte meg, hogy visszautasítottam.

Ezek után elhatározta, hogy távol tartja magát tőlem, aki neki annyi keserűséget okozott már.

Jöttek a hosszú böjtnapok, ám még nehezítették a nikotin-elvonási tünetek is. Ezt azonban mégis szívesen vállaltam, hiszen – úgy gondoltam – jön az édes beteljesülés órája.

A két hónap alatt senki sem mozdult. Sem ő, sem én. Ugye, milyen természetes ez? Egy biztos: én ettem a kefét rendesen.

Márciusban elszántam magam, aktivizálódtam. Elmentem a XII. kerületbe, és természetesen még hideg volt, fújt a szél, sötét volt, undormány volt az egész.

Egy telefonfülkéből hívtam fel, mert lemerült a mobilom:

– Kérlek, találkozzunk most. Itt vagyok a közeletekben.

– Nem lehet.

– De mégis valahogyan próbáld meg. Kérlek szépen! Befúj a puncimba a szél. Össze-vissza fázom magam. – A kétségbeesés teljesen hatalmába kerített. Nemcsak a végtagjaim, de a szívem is megfagyott.

Ugye tudjátok már, mi lett a vége? Persze, hogy Márk nem állt kötélnek. Haza kullogtam, mint akit leforráztak.

Áprilisban, névnapján felhívtam, de akkor sem jártam sikerrel, ám májusban elkapott a harctéri idegesség, hadat üzentem telefonon:

– Jövő héten csütörtökön délután hat órakor ott leszek, ahol először találkoztunk. Most ne válaszolj, de kérlek, legyél ott.

Eljött a csütörtök. Ahogy közeledtem a tett helyszínéhez, szorultak bennem a zsigerek, gyomrom szűkült, én meg szűköltem, mint egy rühes kutya. Figyeltem feszülten az autókat, az ablakokat, hátha ott kémlel Márk valamelyik ablak mögül, persze nem láttam senki gyanús alakot.

Bent, a félhomályban helyet foglaltam, és almalevet kértem rezzenéstelen arccal.

– Hol vagy? Nem tudsz jönni? – Hívtam pár perc múlva a mobilomon.

– Nem.

– De mégis, próbáld meg – kérleltem. – Ezért jöttem ilyen messze, hogy azt mond, nem tudsz ide jönni? – A tehetetlenségtől tajtékozva letettem a mobilt, úgy éreztem, mázsás köveket cipelek karjaimra akasztva, nyakamon lelógatva.

Összecsuklottam, mint a colstok. – „Hiába minden, ilyen szenyó az ürge, nem jön ide. Lehetett volna azért benne annyi kurázsi, hogy ide tolja a képét.”

Kortyoltam egyet az italomból, nyeltem egyet, levegőt vettem, megint felcsörgettem a férfit:

– Ha nem jössz ide…

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el! 

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

A 7. részt itt olvashatod el!

A 8. részt itt olvashatod el!

A 9. részt itt olvashatod el!

A 10. részt pedig itt olvashatod el!

Más, egészen más:

Sokan nem értik, miért blogolnak egyesek, pld. én. Minimum két dolog vezérel, egyrészt mert imádok közölni, másrészt az online marketing a pénzszerzés egyik igen speciális eszköze. Ha nem figyelek oda, még végül megtanulom, hogy lehet az interneten pénzt “csinálni”.

Akit érdekli egy új, egy ütős megoldás, iratkozzon fel az ingyenes hírlevelemre, vegye fel a kapcsolatot velem, és hadd szóljon!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…

Telefon számom: 06-20-9287-353