Elviszlek a kocsimmal, ahová akarod!
Miközben nagy lendülettel beszéltem a barátságról, az élet dolgairól, a férfi ezt mondta félhangosan:– A múltkor megőrjített combod simasága.Egy pillanatra megtorpantam mondanivalóm közepén, aztán tovább folytattam, mintha nem is hangzott volna el semmi izgalmas.– Le akarok szokni a cigiről – közöltem. Egy kis gondolkodás után azt mondtam: – Ma még cigizek. Holnap már nem. Két hónap a próbaidő.– Jó. Két hónapon át ahány szál cigit elszívsz, annyiszor kívánságomnak megfelelően teszel. Ha pedig egy szál cigit sem szívsz el ez alatt a két hónap alatt, én kényeztetlek oly módon, ahogyan csak akarod.– Nem rossz, benne vagyok – mondtam elégedetten.Másfél órán keresztül folyt az elmélyült társalgás. Úgy nézett ki, elsimulnak a hullámok.Rendeződik minden közöttünk. Kifelé menet már dúdolgattam félhangosan, oldódott bennem a hegynyi feszültség.Az épület sarkánál Márk hirtelen megtorpant, és hozzám fordult barátságosan:
– Elviszlek a kocsimmal, ahova akarod és addig, ameddig akarod.
Igen ám, de arról beszélt még előtte pár perce, hogy neki dolga van, és igazából nincs sok ideje. És milyen faramuci az élet, soha nem akartam ráakaszkodni másra vagy megnehezíteni a lépteit, így mit válaszoltam?
Na-ná, hogy ezt:
– Te másfelé mész, köszönöm, nem kell elvinned sehová, de elkísérlek,
megnézem az új kocsidat.
Együtt oda mentünk a fehér – ki tudja, milyen márkájú – autóhoz, és borzasztóan sajgott a szívem. Milyen egyszerű lenne, csak be kellene ülnöm, még csak ürügyet sem kellene találnom, hiszen a férfi örülne, ha helyet foglalnék mellette. És megismételődne a csoda, amit
már egyszer átéltünk együtt. Ám egyikünk sem mozdult ez irányban.
Láttam, hogy Márk igen komoly ábrázattal beszáll a kocsijába, a motort beindítja, és komor, a végtelenségig. Mély szomorúság tükröződik az arcán.
Akár egy gondos anya, végig kísértem tekintetemmel, ahogy távolodik tőlem, és amikor bekanyarodott autójával, hogy végleg eltűnjön szemem elől, már ott volt a kezem a mobilomon, hogy felhívjam:
„Várjál! Várjál! Veled megyek” – sikoltottam belső börtönöm rácsait rázva tehetetlenül.
Üvöltöttem volna ezt az egyszerű szót, de arra gondoltam, nem adom magam egykönnyen. Ő tegyen lépéseket az ügy érdekében, én már annyit bicikliztem a kegyeiért. Most ő hódítson egy kicsit. És csak néztem magam elé szomorúan…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
Más, egészen más:
Sokan nem értik, miért blogolnak egyesek, pld. én. Minimum két dolog vezérel, egyrészt mert imádok közölni, másrészt az online marketing a pénzszerzés egyik igen speciális eszköze. Ha nem figyelek oda, még végül megtanulom, hogy lehet az interneten pénzt “csinálni”.
Akit érdekli egy új, egy ütős megoldás, iratkozzon fel az ingyenes hírlevelemre, vegye fel a kapcsolatot velem, és hadd szóljon!
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…
Telefon számom: 06-20-9287-353
