Versekben álmodom

Napokon át mellkasi fájdalmakat éreztem, formálisan fájt a szívem és gyomorpanaszok léptek fel a lelki szenvedésektől. Ebbe bele lehet őrülni!

Ezen a napon kezdtem komolyan verseket írni megint. Elgördült az a hatalmas szikla a vers barlangom bejárata elől, ami édesanyám halálakor került a bejáratához. Igaz, ha nem így tettem volna, biztos, hogy a bolondok házában kötöttem volna ki.

Íme az első, tökéletes kétségbeesésről szóló versem:

Fénysugár sújtotta bagoly

Kivágódott nyikorogva egy hatalmas

Vasajtó két szárnya, s a felkavart

Porfüggönyön át bevágtázott

Fekete fénykévéből szőtt köntösében

A Fénysugár. Én értetlenül meredtem

Rá, és gyanútlanul ültem priccsemen.

Mit nekem új szelek? – majszoltam

Tovább penészes, egér rágta kenyerem.

Ám köd járta lelkem megremegett,

Tüdőm belefájdult, sötétséghez

Szokott szemem szikrákat hányt. És

A gyorsvonatra, amely átrohant életem

Állomásán, vígan felkapaszkodtam.

Amikor lelkem öblösen szétterült,

A fákat is bearanyozva, egy erős kéz

Lelökött, mondván: Menj el! S arccal

A forró sínekre zuhantam, a tenyeremről

lejött a plazúr. 

Vánszorgásomnál csak lelkem

Sántítása fájt jobban. „Őrült nő”,

Tombolják a halott fák. „Úgy kell

Neked!” – üvöltötték gonoszul

Elnyújtva a megvert farkaskutyák.

„Mit akarsz asszony lánya? Csak nem

A Boldogság szivárványa hintázott át?”

„Ő volt az, igen, ő!” Mutatóujjam

Vádlón megnyúlt az égig, de az is

Megperzselte magát. Égett hús szaga

Csapott orromba, cimpáim hány-

Ingertől megrándultak, füleim kitépték

Helyükből magukat, lelkem súlya,

Lehúzott a mélybe, szám sarka

Bánatában epét hányt. Szemem

Összeszűkült, üvöltés tört ki számból,

A sakálok ijedten összefutottak,

Belenyögtek zokogásomba busafejű

Baglyaim, és macskám levetette

magát a vár fokáról.

Arra ébredtem, fuldoklom, könny-

Cseppjeim maguk alá temetnek.

Búvár Kund ébresztett fel, majd

Eltűnt csendben, és a magány

még jobban fájt.

Nekifeszültem dühödten a vasajtónak,

Belelilultak sejtjeim, fogaimat

Belepte a hideg verejték. Nem kell

Nekem a fény, mert meztelenre

Vetkőztet. Minek ez a nagy hűhó nélküled?

Öleljen inkább át a sötétség.

És láss csodát, már csak egy résnyi

Őrület kajánkodik az ajtórésen át!

Karjaim elzsibbadtak, lábikráim

Kifordultak, nyálam homokdűnét

Hizlalt, de erőfeszítésem nem volt

Hiába. Végre tovább zokoghatok

Egyes-egyedül. Hurrá!

(Érzelemrészvények 1. kötetéből, költő: Simon Mara)

Az elkövetkezendő napok és hetek a reménytelenség és a sötét kétségbeesés jegyében teltek el. Hogyan tudtam ezt túlélni? Rejtély. Egyetlen ellenszer volt: a versírás.

Előfordult, hogy naponta akár tíz verset is megírtam. Gyakran valamelyik buszon vagy miközben várakoztam – jöttömben-keltemben – jutott eszembe egy gondolat, és mire leszálltam, már meg is írtam. Nem egyszer két tárgyalás között jött rám az ihlet. Majdnem minden nap sírtam egy-két órát, főleg délután, amikor korán haza mentem. Még senki nem volt otthon, és akkor levetettem magam az ágyra és csak zokogtam.

Egyesek rendszeresen sportolnak, én sírdogáltam – hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból! Aztán valahogy feltámadtam, és mentem tárgyalni, végezni dolgomat, mint egy beprogramozott űrlény. Este pedig letisztáztam az aznapi vers-termést.

Mély fájdalommal szívemben keltem és feküdtem. Gyakran álmodtam, hogy irtó könnyedén verseket költök. Ami egyébként a valóságban is így volt, mert pillanatokon belül megszületek a sorok. Egyáltalában nem

kellett törnöm a fejem a témán a valóságban sem.

Azt álmodtam egyszer, hogy versben adok el biztosítást.

Egyedül csak a tárgyalások alatt tudtam elfeledkezni erről a „betegségtudatomról”. Azokban a szituációkban annyira koncentráltam az ügyfélre – ez a teljes fókuszálás a mai napig fennáll -, hogy minden bajomat el tudtam feledni arra az időre.

A folytatás nem marad el!

A beköszöntőt itt olvashatjátok el!

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el!

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatjátok el!

Más, egészen más:

Sokan nem értik, miért blogolnak egyesek, pld. én. Minimum két dolog vezérel, egyrészt mert imádok közölni, másrészt az online marketing a pénzszerzés egyik igen speciális eszköze. Ha nem figyelek oda, még végül megtanulom, hogy lehet az interneten pénzt “csinálni”.

Akit érdekli egy új, egy ütős megoldás, iratkozzon fel az ingyenes hírlevelemre, vegye fel a kapcsolatot velem, és hadd szóljon!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…

Telefon számom: 06-20-9287-353