Mottó: „Mindig kis dolgokból származnak a nagy veszekedések!”
A mostani hétvégénknek az volt a slágere, hogy amikor az autómmal kigurultam a kertből szombat reggel, a kerekek felszántották a füvet. S mindez a sok esőzés miatt történt.
Egyrészt nem szoktam padlógázt használni, másrészt pedig a füves rész teljesen szivacsosan bugyogott a sok csapadéktól, „csavarni” lehetett belőle az esővizet. A kerekek így mély nyomokat hagytak a fűben. Párom legalább tizenötször elmondta, hogy milyen felelőtlen vagyok.
Nahhh! Olyan szórakoztató az ő szempontjából. Engem speciel nem érdekel, ha más lecikiz, mert ha igazság töltete van, akkor megszívlelem, ha pedig csak sportból szenyózik velem, akkor meg legyintek az egészre.
Ám amióta Laci megtanult főzni – amit valóban mesterfokon tud már! -, egyre inkább az a hozzáállása, hogy bármit, ami tőlem származik, az nem lehet eleve jó.
Mivel sütöttem lekváros süteményt, mondom neki fennhangon: „le kell szórni porcukorral”. Azt mondja a konyhából:
-
Majd én rá szórom.
-
Na, aztán miért? -, kapom fel a vizet.
-
Mert te biztos egy csomót mellé szórnál. Én szitát használok erre a műveletre.
-
Én is, sőt otthon van kimondottan porcukor-szórom. Nagyon speckó.
Szememre veti, hogy már nem mer kritizálni, mert azt rögtön kiteszem az internetre. Van ebben valami!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
