Süssünk-főzzünk, de csak kíméletesen! Már amennyire lehetséges! Ez a blogom egy pillekönnyű vázlat a hétköznapi élet szépségeiről az idővonal végtelenített futószalagján.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Mennyire szólhatunk bele a másik életébe még akkor is, ha a legjobb szándékkal is tesszük mindazt?
Erre az évre Erdély felszínes megismerése tette fel a koronát, Persze megint előjöttek a miértek hosszú, tömött sorban….
Kalandra fel Erdélybe! Igaz, hogy csak egy napot voltunk ott, de az viszont tömény élmény-gyűjtésnek számított!
Bekövetkezett, amire álmomban sem gondoltam. Poci már nincs többé…
Istenem, hogy egy tollnok írásából kelljen megtudnod az igazságot: nem Te vagy a világ közepe…. Ha vígasztal, valaki sosem jön rá, és azt hiszi, hogy mindenki mással van baj, ő viszont teljesen vétlen.
Elmélkedés, de csak szőr-mentén, hiszen politikamentességet fogadtam. Viszont az én olvasóimnak is meg kell tanulnia a sorok között olvasni. Amit az élet tálcán felkínál, azon gumicsonton rágódok.
Hogy milyen gumicsonton rágódok éppen?
Egyszer csak dudált a csomagszállító. Pénzem meg nem volt – legalább is azt hittem, mert bele sem néztem a pénztárcámba.
Ügettem hátra a nyári konyha irányába, ahol Laci valamit piszmogott az örök limlomok között.
Olyan nincs, hogy Te csak szép nyugodtan élsz a Te kis kuckódban, és nem történik semmi. Mindig változik a kép!
Utazni jó – még mindig ezt vallom -, de néha az átélt sztoritól lefagyunk, mint a laptop képernyője.