Simonék félrebeszélnek (55.) A nagyon okos férfiak!

Ma nagyot alakított Laci.

Nem mondom, hogy nincs igaza. Ám csak a maga szempontjából. És nagyon jól tudjátok, hogy mi a véleményem ezzel kapcsolatban. Csak a maga szempontjából.

Reggel 9-kor még ájultan feküdtem én kis ágyamban, mert valahogy így jött ki a lépés. Lacinak a járásával és a csipejének a ringásával probléma van, erős fájdalmai vannak. Igen, tudom, milyen, mert nekem is volt pontosan ehhez hasonló.

Viszont van két nagy különbség köztünk. Amikor én beteg vagyok, sosem fikázom a másikat. Igaz, máskor sem.

Sem akkor, amikor annyira nyűgös a reggel amúgy is, hiszen pld. ma mindent nekem kellett megcsinálnom. A két kutyát, két macskát és a harmadik macskát, Mircit is nekem kellett ellátnom. A jól kialakult rendnek is lőttek, mert a cicáknak a kajáját mindig a teraszra szoktuk tenni, ám Mirci, a „simán-kosztos” állat fogja magát, és a mi macskáinkat eltolva, felzabálja az övékét is. Tünci, a kissé ronda, tíz éves macskám, sérelmezi ezen viselkedést. Retteg, hogy még végül lefogy. Tehát behozom a kajáját. Ekkor pedig egy váratlan pillanatban Popi, a nagyon szőrös kutyánk eszi meg Tünci kajáját. Szóval nehezített volt a mai reggel.

Laci fekszik az ágyban, és osztja az észt mind e közben:

• Hogy te nem kelsz fel időben a reggeli dolgokat elintézni, amikor tudod jól, hogy én beteg vagyok. Tegnap este sem foglalkoztál velem.
• Mit kellett volna tennem? Zsámolyon ülök veled szemben, és csodállak? Akkor elégedett lettél volna?
• Rendetlenséget hagytál a konyhában. A Mosogató tálcán ott hagytál egy csomó mindent.

Ekkor már egy kicsit kezdtem berágni, mivel amúgy sem voltam ideális hangulatban. Nem éppen ilyen szelíd voltam, mint ez a kis sárkány:

• Ezt az üveg edényt és a másikat, amit itt hagytam, emiatt vagy felpaprikázva? -, csörrentettem meg eléggé agresszíven az edényeket, csak úgy csörömpöltek.
• Jól van, de annyira rosszul érzem magam -, kezdett visszavonulót fújni nagyon okos férjem.
• Szóval azzal, hogy te nem vagy jól, velem kell szórakoznod?
• Az okos férfiak! -, ekkor már magamon kívül üvöltöttem. Hála Istennek megtehetem, tehát meg is tettem, csak úgy süvöltöttem. – Egy okos férfi, tudod mit csinál, ha beteg? Teljesen normális, hiszen tudja, hogy párjára több dolog elintézése hárul, tehát feleslegesen nem idegesíti, mert tudja, hogy ki van neki szolgáltatva. Te meg mit csinálsz?

Laci nem szólt semmit, kötött sapkáját a szemére húzta. Ám én már begerjedtem ennyi sok aljasság megtapasztalása miatt.

• Hallgatom! Te, nagyon okos, szemétláda! -, persze mondtam én ennél jóval különbeket, de hát azt a látszatot akarom kelteni, hogy én soha nem vesztem el a fejemet. A nagy fenét nem…

Nagyon okosan nem válaszolt párom.

• Jobb is, ha nem mondasz egy szót sem, de jegyezd meg, szállj magadba. Épp itt az ideje, már 66 éves is elmúltál, és még mindig sötét vagy, mint az országút.
• De a mosogató tálcát én ki szoktam törölni, és mindent el szoktam pakolni.

Több sem kellett, mint a fúria, megint lecsaptam rá:

• Úgy!!!! Szóval rendetlenséget hagytam! Jegyezd meg -, és közben majd felrobbantam, mutató ujjammal hadonásztam Laci orra alatt -, jegyezd meg, hogy sosem lesz olyan rend, amit Te szeretnél. Miért nem? Mert én nem te vagyok. Hogy képzeled azt, hogy én egy háztartási robot vagyok, akit beprogramozol? És azért, mert három kis edényt nem tettem el a mosogatás után, el kell venned az összes, mai napra szánt energiámat? Egyébként is, ha rosszul vagy, ha nem, te egyetlen dologra törekedsz: rossz hangulatot teremteni magad körül. Egy főnök nem teremt háborús viszonyokat a környezetében – ha van esze.      Akkor érzed magad jól, ha másikat a sárba tiprod. Ekkor szinte kivirulsz. Ám ebből nem eszel. Egyébként Terikével is erről beszéltünk mostanában, hogy annyira uralni akartok bennünket, minden mozdulatunkat, még a gondolatainkat is irányítani akarjátok, hogy az már gusztustalan. Én viszont nem vagyok olyan birka, mint a Terike, mert ellenakcióba kezdek, és nem hagyom magamat.

Miután „megbeszéltük” a napi történést, ment minden a maga útján. És persze nemsokára – csak idő kérdése az egész – megint lesz ehhez hasonló jelenet, amiből tisztán kiderül: a tárgyak sokkal fontosabbak, mint én.

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!