Megint egy szülinap, mely leesett nekem, mint egy érett őszibarack. Hüm, a 65. Szép! (Tavaly még nagy okosságokat „vetettem papírra”: Itt a világ vége avagy a 64. születésnap)
Élveztem volna, ha augusztus 17-re beszámolhattam volna, hogy a blogom is felújul, korszerűbbé válik, de az még várat magára. Nem baj! A nagy dolgok sosem szoktak egy-kettőre beteljesedni. Én pedig a türelem mintaképe vagyok! (Igaz, ezen dolgoztam egész életemben!)
Simonéknál 17. és 19. szülinap. Ugyanis páromnak is – két nappal később – van a születésnapja. Ez gazdaságos, mert együtt ünnepelhetjük meg. Gazdaságossági okokból unokánk, a kis Eki szüli napja is mostanában van: 23-án. Istenem, már egy éves!
(Azért egy kicsit mosolygok magamban, mert igazából másról akartam írni, de az ujjaim ezeket a szavakat kalimpálták össze.)
Mostanában felfokozott társadalmi életet élünk: vagy hozzánk jönnek, vagy pedig mi megyünk vendégségbe.
Ma, augusztus 18-án Andreát és Zolit vártuk. Ám éjszaka 3 órakor arra ébredek, hogy Tünci négy lábbal ugrott egyszerre a hátamra, nyomatékosítva: ő ki akar menni. Sajnos nem vettem észre, hogy elbújt az ágy alá… A dögletes!
Ekkor felébredtem, és már nem is tudtam elaludni. Ez elég nagy baj, mert a reggeli órákban viszont már ájuldoztam. Vissza is hanyatlottam ágyamra, de fél tízkor csak felkeltem, és tettem dolgom, hiszen jönnek Andreáék.
Már dél is elmúlt, és felhívtam régi, „jó bevált” barátnőmet, hogy merre járnak? Kiderült, hogy nem figyeltem eléggé, és áttettük „közösen” az időpontot hétfőre. Tehát a mai nap volt a főpróba. Nem baj! Holnap már nem kell idegeskedni, hiszen kész a csülökpörkölt tarhonyával, uborkával. Mivel elő-ettünk ma Lacival, biztosra megyünk. Jelentem: a kaja isteni. Jöhetnek a vendégek!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
This actually answered my problem, thank you!