Kipattant a szikra
Most aztán adok a hektikus közlés pofájára, amennyiben létezik ilyen. Nem tehetek róla, hogy az élet olyan összevissza jelez nekem. Ezeket a jelzéseket akarom nektek összeszedni, melyek nincsenek összefüggésben egymással. Bár azt sem mondhatom, hogy teljesen függetlenek egymástól.
Egy biztos, ezen a hétfői reggelen temetéssel kezdtem, de nem tudott letörni a jelenet, mert rögtön arra gondoltam a nagy optimista lelkemmel, hogy milyen jó volt szombaton, amikor száz ágra sütött a nap a tengerparton. Bocsánat, hogy nem tudom átélni mindenki halálát annyira halálos komolysággal. Mentségként: a saját halálomat sem fogom nagyon komolyan venni. Ismerem magam ennyire.
Azért a témánál maradva – ha már ezzel nyitottam – a gyász szertartáson részt vevő autókon egyértelműen lehetett érzékelni, hogy nem egy csöves temetését láttam. A pénz szaga még az utca túloldaláról is érezhető volt. Viszont egy teremtett lelket nem észleltem az üres, ünnepélyes pompán kívül. Egy érző lelket sem…
Kutya vezet világtalant
Amikor a metrón megláttam ezt a vak embert a kutyájával, rögtön kíváncsivá tett, hogy mi történik, hiszen én állandóan kevergek a metróban. Vajon a kutya hogyan bírkózik meg a feladattal?
Tudjátok, én csak nézek ki a fejemből, és néha észbe kapok, ha látok egy „jó” témát, mint például ezt. A mozgássérült férfit nem láttam annyira magába zuhanva közlekedni. Elégedett volt a nem valami rózsás helyzete ellenére. Ez részben annak köszönhető, hogy rég feldolgozta hátrányos helyzetét. Másodsorban pedig anyagilag sok mindent megtehetett. Így kompenzálhatta állapotát.
A tolókocsiban ülő férfi tényleg férfinak érezte magát, pedig nem valami peckesen közlekedett. Akkora önbizalma volt, mint a ház!!! Ezt imádom!!! Igaza van százszorosan!!! Még egy jó csaja is van ráadásul!!!
Mások meg tele vannak gátlással és beszarnak, ha egy kapcsolatot vagy magukat fel kellene vállalni. Mert mi lesz akkor? Hogy lesz akkor? Na! Most kap el a gépszíj! A sok… (Ha hangosan mondanám: Az a sok buzi! De ezt csak zárójelben mondom!)
Vezércselként – mivel zárójeleztem, megkövetem az alternatív szerelem-pártiakat, és róluk egy ódát fogok zengeni az elkövetkezendő pár alkalom valamelyikében. Nem ígérek semmit, mert amikor valamit beharangozok, soha többet még a téma közelébe sem megyek.
Befejezésül pedig láthatjátok, hogy én is csak egy kis irigy disznó vagyok. Savanyú a szőlő – tudjátok:
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
