Hogyan keletkeznek a tévhitek? Felülünk simán a látszatnak, pláne, ha azt még megerősítik a különböző hírforrások, pld. Mari néni, a Petőfi Sándor térről, Jóska, aki örökösen huzigál maga után egy nagy fa husángot, amely egy rég kiszáradt fából leszakadva árválkodott a kiserdő szélén. Jóskáról – akit a múltból szedtem, de örökké szívünkben marad – tudni kell, hogy mindenütt megáll haza felé menet megkérdezni ismerőseit, mi újság velük. Ezen emberbaráti cselekedetéből viszont egyenesen következik, hogy egy is kupica pálinkával kíván további jó egészséget a háza népének, amit el is vár az őt szimpatizálóktól. (És így kapcsolódom a halottak napjához, aláhúzva: halottaink ott élnek szívünkben örökké.)
Szóval, a hírvivők a ludasok a félretájékoztatásban…
Mert tényleg mennyire logikus: egy öt éves gyerek már teljesen tudatában van annak, hogy bár fiúnak született, de valójában ő kislányként sokkal jobban érezné magát a bőrében. Ezért sürgősen – mielőtt még levegőt tudna venni – máris a műtő asztalon találja magát, ebben pedig segítenek a liberalizmustól átitatott egyedek, bebeszélve a szerencsétlen gyereknek, hogy milyen jó is fiúból lánnyá átalakulnia, mert akkor lesz teljes az élete. Bár nem értem, hogy hol vannak ilyenkor a szülők? Valószínűleg ez egy újabb téma lenne, ám felszínességre hajlamos lelkem nem bontja ki ezt részleteiben. Szóval a nemváltoztatáson átesett egyed felnőtt fejjel jön rá, mekkora, visszavonhatatlan hibát követett el. Akkor viszont már késő!
És igen, én is folyamatosan hibát követek el, elhitettem Pocival, hogy kislány, miközben kiderült, hogy fiú, a javából. És most itt van az újabb áldozat: Joci, a csoda-fehér macska, akit egy hónaposan halászta ki férjem az út menti árokból. Pedig akkor már szagot foghattam volna, hogy azért dobták ki a kis, rózsaszín talpú macskát, mert kislány, és nem szerette volna az eredeti gazdája, ha veszkölődnie kellett volna egy évben kétszer is: mi legyen a kipottyantott utódokkal.
Az orvosi rendelőben derült fény az igazságra: így Jociból lett Juci, kis-Fosti pedig kis-Fosti maradt, az ő nembeli identitástudata nyitott kérdés volt. Természete alapján nőstény mivoltára tippeltünk, annyira cicás a viselkedése. De itt is a látszatnak ültünk fel, ám az állatorvosi asszisztens nő felvilágosított bennünket: kis-Fosti – békésebb percekben: Mircike – belevaló kis kandúr.
Kis-Fosti származásáról keveset tudhatnak azok, akik a Facebook-on nem követnek, Julika barátnőm is nekem szögezte a kérdést:
„Hát, ez meg kicsoda?”
Kis-Fostka pedig úgy került hozzánk, hogy egyik barátnőmmel, Hajnival augusztus utolsó napjainak egyikén sétálva a kis-Duna partján utánunk nyávogott ez a nyeszlett hangú, igen csontsovány cica. Mivel nem volt nálam macska eledel, kénytelen voltam fél órán keresztül cipelnem, mire haza érkeztem vele, és megetettem. A többit már tudjátok. És miért éppen kis-Fostira kereszteltük? Az első napon nem figyeltem oda, hogy ő még nem ismeri a játékszabályokat. Bent hagytuk a házban, és szegény – mást nem nagyon tehetett – letette névjegyét a bejárati ajtó elé.
Íme kis-Fosti teljes életnagyságban:
Ennek a kis terepszínű macskának van egy rossz tulajdonsága: ha elmegyünk sétálni Popival, jön utánunk. Mindenhová követ bennünket. Ez viszont nem biztos, hogy jó, ha a kis-Duna partjára is elkísér, mert ha megijed egy kutyától, akkor ki tudja, meddig fut…
Nagyszerű barátok lettek Jucival – anno Jociként számon tartott -, fehér cicával. Igazi mókamesterek együtt, és ha létezne „szeretet” tantárgy, kitűnőre vizsgáznának.
Mai napunk egyébként tényleg szuper volt. Főleg képekben mesélem el, szóban pedig csak ennyi: elkerékpároztunk egy baráti házaspárhoz, ahol a kis-Duna partján ettünk isteni hókiflit, teát és tejszínhabos kávét kaptunk hozzá. Beszélgettünk – ez lényeges pont. Diót szedtünk, azaz én szedtem, az én derekam hajlott a legjobban.
Majd jutalomként elmentünk egyet csónakázni a lagunába. Krisztián evezett. Sajnos igen hamar lemerült a mobilom, mint mindig, amikor nagyon is fontos lenne, hogy üzemeljen…
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
