A beköszöntő fotót Bezdán József fotóművész barátomnak köszönhetem, amelynek ez lehetne a címe: Mi a fenét süssek-főzzek megint? Ez a kis írásom arról szól, amikor az erők összecsapnak, a család öregjei – magyar földön – megmutatják, hogyan kell a másik igyekezetét respektálni.
Nagy nehezen rászántam magamat, hogy valami csemegét (nasit) készítsek, ugyanis Kálmán bátyámtól kaptam fél kiló megpucolt diót. Adva volt az alapanyag. Egy kicsit törtem a fejem, hogy mi is legyen, de hamar rábukkantam egy jó kis receptre: Aranygaluska, ahogy a nagymamám készíti.
Elég macerásnak ígérkezett, pláne, ha valaki még soha sem boldogította családját ilyen csemegével. Amikor neki duráltam magam: már 3/4 12-re járt. Ekkor párom azt mondta – szerintem már kívülről fújjátok:
- Miért nem tudod elkezdeni időben? -, sóhajtott kétségbeesve.
- Nem baj, legalább nem telepakolt gyomorral akarod még az édességet is magadba tömni. Ki akarsz durranni, mint a mesebeli malacka? – Válaszom nem maradt el. (Persze lehet, hogy ilyen mese nem is létezik, de ha megerőltetném magam, pillanatokon belül elmesélném nektek.)
Már ebéd után voltunk, én pedig felpattantam az asztal mellől, elmosogattam a piszkos edényeket, és tovább folytattam a megkezdett munkámat. Ekkorra már a tészta kezdett magából kikelni. (Így, utólag sajnálom, hogy nem fotóztam le.) Laci lefeküdt pihenni.
- Alig várom, hogy már megkóstold Te is. – Ezt akkor mondtam, amikor már gyönyörűen megsült 200 fokon az aranygaluska, és ínycsiklandóan nézett ki, délután 3 óra magasságában.
Laci helyet foglal az asztalnál. Leülök vele szemben, és visszafojtott lélegzettel vártam a véleményezést. Már a második falatnál járt, mikor még semmi sem hangzott el.
- Mi van? Nem ízlik? – Ez kissé fenyegetőre sikerült részemről. – Nem igaz, hogy nem tudod megmondani a véleményedet.
- Várjál már, mert meg kell barátkoznom a tésztával.
- Úúúúgy! Szóval meg kell barátkoznod a tésztával! – Tajtékoztam. – Ennyire sült agyú nem lehetsz. Tudod jól, hogy nem vagyok valami konyhatündér. Feleslegesen növeszteni a seggünket, nem az én műfajom. Szerinted miért olyan jók mindig a leleteink, amikor évente egyszer megvizsgáltatjuk az egészségi állapotunkat vérvétel útján? Biztosra vehető, hogy a sok édesség nem tesz jót senkinek sem. Szerinted miért jellemzők ezek a fránya népbetegségek (cukorbetegség, magas vérnyomás stb.) a lakósság körében?
- Finom. – De ez úgy hangzott, mintha égő piszkavassal sütögették volna a talpát, hogy végre válaszoljon.
- Sebaj, bébi! Így azt érted el, hogy továbbra sem fogok süteményeket meg ilyen nyalánkságokat sütögetni, drága időmet ilyenekre pazarolni, ha nem is értékeled. Szuper! Eddig sem startoltam az édességek kotyvasztására, ezután meg végképp nem.
- Mit kellett volna tennem? Körbe kellett volna táncolni, mert végre valami édességet tettél az asztalra? Nem kéne ünnepnek lennie, mert csinálsz valamit. Nem veszed észre, hogy sosem gondoskodsz rólam? (Nem akartam tovább feszíteni a húrt, hogy egy férfi nem gyerek, hanem egy felnőtt ember, mert akkor sosem lett volna vége a háborúsdinak, de elhatároztam, hogy továbbra is a lenini úton haladok előre. A hagyományokhoz ragaszkodni kell: csak semmi sütés-főzés, legfeljebb annyit, amennyire valóban szükségünk van. One sütemény!
- Örülj neki, hogy nem készítek süteményeket, édességeket. Nézd meg azokat a házaspárokat, ahol a nők notóriusan a konyhában szorgoskodnak. A nőnek ki kell szélesíteni a konyha ajtót, mert már nem fér be. A férj sem néz ki különben. Viszont egyik férfi sem gondolna arra – miközben a nőket stírölik, ciccegetnek, csettintgetnek boldogan, ha egy szemrevaló nőci kerül az útjukba -, hogy ők pedig hogy néznek ki? Maga az iszonyat.
- Ne dohogj már annyit. Mondtam, hogy finom volt. – Úgy látszik, érezte a vár ura, hogy most ő kerülne megint terítékre.
És mivel a civakodást vég nélkül lehetne folytatni, jobbnak láttam, ha békében elvonulok a csatamezőről. Van nekem más dolgom is!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
