Több éves hányattatás után végre rá bukkantam egy nagyszerű szakemberre – aki ráadásul nő, Orsinak hívják -, keni-vágja a WordPress blog rejtelmeit. Végre gatyába rázza a blogomat, amiről évek óta csak álmodoztam. Első lépésként általa HÍRLEVÉL szolgáltatásra tettem szert. Ez azt jelenti, hogy aki értesülni akar a legújabb bejegyzésem megjelenéséről, feltétlenül iratkozzon fel.
Ez pedig már maga, az újabb agyszülemény: Manapság a stresszhelyzetek sorban, egymás után, sőt, egymást keresztezve találnak meg minket. Dúskálunk bennük, túlkínálatot tapasztalunk. Hogy mit lehet tenni ezen nyomasztó érzés ellen? Tudd, ha nem teszel semmit sem, akkor az önsajnálat egyre nagyobb mértékben kerít hatalmába. Tehát ne késlekedj! Cselekedj!
Bizony-bizony, mondom néktek, a beköszöntő fotónak – mely barátnőimmel, Erikával és Jutkával történt sikeres budavári kirándulás alkalmával készült, semmi köze a blogban foglaltakhoz. Igaz, volt már ilyen csoda, és azt is túléltétek! Elmondhatom: edzett olvasó táborom van!
Mostanra sikerült az „ego” helyesírási szabályát tisztázni magamban. Azért volt fontos véglegesen rendezni kesze-kusza tudásomat, mivel – érzékelhetően – állandóan ehhez a témához lyukadok ki, mintha egy börtöncellából szeretném kiásni magamat – alagúton keresztül a napsütésre. (Nem hiába volt egyik kedvenc regényem Monte Cristo grófja.) És mit ad Isten? A börtönőrök tisztálkodási helyiségének falát omlasztom le, a helyett, hogy a magasra felhúzott drót kerítésen túl bukkannék fel, mint szabad ember.
Tehát: ha önmagában használom ezt a kifejezést, akkor ego, ám, ha ragozott formában használom, akkor már hosszú ó-val írjuk. Juhé! A következő mondatomban rögtön szemléltetem:
Ha valakinek nincsen egója, akkor sokkal messzebbre lát, mert előtte nincsenek akadályok, amelyeket az ego állít elébe. Látja a másik szempontját, tehát sokkal konstruktívabban tudja megoldani a felmerülő problémákat is.
- Ha valakinek nincs egója, akkor lesz@rják -, jelenti ki férjem, László.
- Dehogy sz@rják le -, mondom Lacinak, miközben egy kicsit furcsa grimaszt vágtam. – Nem tehetik, mivel az az ember, aki kidolgozta magából az egóját, védetté válik, láthatatlan páncél inget vesz fel. Abszolúte látja, ki mit mond és – főleg – miért. Ebből következően nem fog kis-borz harci állást felvenni, mert például egy Facebook-beli megosztásához olyan hozzászóló is csatlakozott, akit az irigység vezérel.
Egy ego-mentes nő vagy férfi tökéletesen felfogja a másik üzenetét, és itt jön be, hogy ki kit ejt le magasról úgy, hogy a másik még csak észre sem veszi: teljesen érdektelen, amit karattyol.
Az ego-mentes azt jelenti, hogy akadálymentes, mint amikor megjavították az autóutat, és addig csak 30 km/h sebességgel lehetett közlekedni rajta, de utána már csak úgy suhanunk a tükör-sima aszfalton.
- Mit kezdjek a stresszel? – kérdezte Laci tőlem egy tiszta pillanatában. (Látjátok, egy nyugdíjas is stresszelhet!)
- A te esetedben úgy viselkedsz, mintha a lelkedet elküldenéd folyamatosan munkatáborba, nem hagysz egy csepp pihenésnyi időt sem. A reggelt már zajjal kezded, azzal is folytatod, az estét zajjal fejezed be, vagyis valaminek mindig kell szólnia, pld. rádiónak. Akkor mikor figyelsz magadra? Mikor figyelsz a tested jelzéseire, amelyek a mesteri lélek jelzéseiből adódnak? Arról már nem is beszélek, hogy a lelkedre sem ártana fókuszálnod. Ha a tested és lelked jelzéseire nem figyelsz, honnan tudod, hogy mit kellene tenned?
- Mostanában magas a vérnyomásom, elmegyek az orvoshoz, hogy kérjek rá gyógyszert!
- Pontosan erről beszélek, és nem másról! -, csattanok fel, de ezt a felcsattanást óvatosan hangsúlyozom, ne érezze férjem, hogy egy kicsit idiótizmussal vádolom. – Ugye, mennyivel egyszerűbb mástól kérni segítséget? Nem teheted meg, hogy gyógyszerrel tünetkezelést végezzél el naponta, hiszen tudjuk, hogy az összes pirula arról szól, hogy mellékhatásaik következtében újabb betegségeket kreálnak. Ez a gyógyszeripar részéről tökéletesen tudatos. Eszük ágában sincs, hogy téged meggyógyítsanak egyszer s mindenkorra. Igen okosan csinálják: jó esetben szinten tartanak, de nem gyógyítanak, ill. újabb betegséggel fogsz gazdagodni! Gratulálok.
Aztán azt mondtam Lacinak – lássa, mennyire komolyan veszem őt:
- Oké, akkor mérd a vérnyomásod egy héten keresztül 3x naponta. Ezekkel az adatokkal felfegyverkezve már nyugodtan mehetsz az orvoshoz.
El is kezdte párom a méricskélést, de három nap után rájött: neki nincs semmi baja. Le is állt ezzel a témával. Persze egy valamire való hipohonder nem attól hipohonder, hogy leálljon valamilyen probléma felszínre hozásával, kitalál másikat. Már alig várom az újabb témát.
Igen, Laci egy szabályos ember, szereti a rendet, tisztaságot maga körül, vallja: rend a lelke mindennek. Viszont én meg pont az ellenkezője vagyok. Iparkodom ugyan, de néha teljesen feleslegesnek tűnik részemről.
Na, most az állataink sem segítenek a rend megtartásában. Jenci, a legfiatalabb, foltos macska, akit bedobtak hozzánk, felvette azt a jó szokását, hogy a lépcső alatti kis szekrény tetejére feltett réztálcát leveri hatalmas nagy csatazajjal. Ekkor repülnek a tálcára tett mindenféle színes csecsebecsék, ékszer-utánzatok. Végül is igen hatásos – nem mondom -, mert abban a pillanatban már is rohanunk. Én azért, hogy minél előbb összeszedjem azt a töménytelen apró cuccot a földről, Laci pedig azért, hogy kihajítsa a macskát a házból.
- Ugye, tudod, hogy hiába vágod ki Jencit, ha nem adsz neki előbb kaját, akkor addig fogja kaparni az üvegajtót, amíg nem kapja meg a maga mennyiségét. Tehát előbb rendezni kell a macska gyomrának űrtartalmát, akkor hasonlatos lesz egy kezes bárányhoz. Olyan, mint a lefizethető politikusok, akik tele pénzzel a zsebükben nem látnak, nem hallanak és még az esetlegesen felmerülő kritikus gondolatokat is kigyomlálják lelkük leghátsó zugából is.
Visszatérve a kezdeti kérdésre: mit tegyél a stresszel? Csak egyet tudsz: megváltoztatod az eddigi hozzáállásodat a testedhez és lelkedhez. Nézel például ilyen Pilates gerinctornát, és ennek alapján gyakorolsz otthon naponta:
Egyébként a stresszelés is arról szól, hogy mástól várod a segítséget, pld. a dokitól. Pedig Te kéznél vagy, és Te vagy a saját magad legjobb orvosa. Persze ezt is meg kell tanulni! De milyen nagyszerű dolog, hogy nem kell pénzt fizetni a gyógyszerért, nem vagy kiszolgáltatva a gyógyszeriparnak? Nem beszélve arról, hogy az árak már a csillagos égig felszöktek.
Tudom, még ezer féle módszer is fellelhető az interneten – ilyen szempontból el vagyunk látva alaposan külföldi és belföldi szakemberekkel -, amelyeket kutassátok ki! Nektek is legyen egy kis házi feladat.
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
