(Ennél a sorozatnál beláthatjátok, hogy nem tehetem ki a beköszöntő kép gyanánt, mondjuk, a Gizike fotóját vagy más szomszédéét, hiszen ez a sorozat a Simonok mesterkedéseinek a leleplezésére hivatott. És ki hinné, de mindig van egy a tarsolyomban, ami az egészséges exhibicionista lelkemnek kedvez.)
Már kész ideggörcsben szenvedek, mert annyi elképzelésem van arról, mihez kéne hozzá fognom, hogy csak végig pásztázom agyamban a lehetőségeket, melyek mind időigényesek, és már ki is nyúltam vagy elájultam.
Laci is nyúz, hogy milyen háztartási munkák várnak rám. Tegnap, szombat lévén, a cecelégy csípett meg, mert töltött dagadót sütöttem.
- Nem akartam elhinni, hogy te ilyenre vetemedtél! Azt hittem, hogy tévedés az egész -, mondta férjem rezignáltan.
Nem volt tévedés, de – mivel tudtam, hogy nem öt perc az egész – csak húztam a munka elkezdését, húztam idők végezetéig… Pechemre a múltkori bevásárlásnál én is ott voltam a hentesnél, és azt gondoltam, milyen szuper lesz a töltött dagadó. Ja.
Ezt a gifet csak úgy beszúrtam, mert ez a macska olyan szigorú szemeket mereszt, mint amikor a férjem rám parancsolt, hogy azonnal kezdjek neki a kaja elkészítésének.
Laci karhatalmilag ezt harsogta:
- Te tudod, mennyi az idő?
Végül is tudtam. Háromra el is készültem, és addigra háromszor kilyukadt a gyomrunk az éhségtől.
Tényleg, le sem fotóztam, örök mementóul, hogy legalább öt évig messze elkerüljem az ilyen mazochista ténykedést.
Ehhez hasonló sárkány lánnyá szerettem volna átalakulni, aki messze földre elrepül, ahol töltött dagadóról nem is hallottak soha sem:
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
