Viva, Las Vegas! (1.) A Holdra szállás sokkal könnyebb!

Elég érdekes eredményre jutottam magammal kapcsolatban. Tudjátok, mindenkinél van egy folyamatos, belső párbeszéd. És valahogyan meggyőztem magamat arról: jobb, ha az elejénél kezdem.

Alapjaiban nem szoktam magamat izgatni feleslegesen. Úgy vagyok minden dologgal, hogy majd akkor fogom magamat izgatni, ha már ott vagyok. Ám én  – szokatlan módon – már szinte hetekkel előtte lázban égtem, mivel olyan lehetetlennek tűnt, hogy valóban fent üljek egy olyan repülőgépen, amely Las Vegasban landol. Ennek következtében időről időre az izgalom összeszorította a gyomromat.

Hallottam már olyat, hogy valakit a repülőtérről küldtek vissza a fináncok, mert nem tetszett valami rajta, de én azon izgattam magamat, hogy hiába tartozik bele Magyarország a vízum-mentes országok körébe, ám egy elektromos úton történő (ESTA) engedélykérésen kell keresztül rágnunk magunkat, mint amikor a lepke lárvának a báb állapotából ki kell keverednie, hogy meseszép pillangóvá váljon.

Ráadásul sikerült egy olyan oldalra keverednem – hála Istennek -, akik pillanatok alatt legomboltak 2000 forint helyett legalább a tízszeres összeget a vártnál. Ebből csak egy tanulság van, ha a végén nem írják oda az összeget, hogy mennyit is fognak levonni, akkor nem az a hivatalos oldal.

Igaz, gyorsak voltak, mint a villám. Ám ezt a viharos gyorsaságot nem élvezhettem, mert az engedély, amit két nap alatt prezentáltak, a spemek között bújt el előlem. És amikor négy nap után végig fésültem az email-jeim között az összes levelemet, akkor fedeztem fel az ESTA igazolását. Közben már vizionáltam, hogy talán a Facebook oldalamon találtak valamit, mert néha valóban őrült dolgokat teszek ki, de azokból – legalább is szerintem – legfeljebb csak azt szűrhetik le, hogy egy kissé zizi vagyok.

Amikor végül is kiderült, hogy nem vagyok sem alkoholista, sem pedig szüleim nem töltötték életük felét börtönben, ráadásul a Facén sem biztatom az ismerőseimet háborús tevékenységekre, győzött az igazság. Velem madarat lehetett fogatni.

Közben atomi sebességgel teltek el a napok, és hiába fogadtam meg magamnak, hogy már napokkal előtte el kezdek pakolni… A szép hagyományomat nem hagytam veszendőben!

Indulás napján, 2017. december 9. kedden:

12:30-kor

végül csak megnéztem, mikor is indul valójában a repülőgépem. Ugyanis szentül meg voltam győződve arról, hogy elég 8-ra kimenni a repülőtérre. De hogy honnan vettem ezt az időpontot? Jajjjj, ne már! Ekkor kellett szembesülnöm, hogy már csak másfél órám van a pakolásra. Természetesen akkor még csak hozzá se szagoltam.

• A Holdra szállás sokkal könnyebb! -, sóhajtottam nagyot!

Tehát végül is épp, hogy ettem valamit, és el kezdtem lázasan kutatni a praktikus cuccaim után. Nehezítette dolgomat, hogy nem egyenesen mentem Las Vegasba, hanem még Londonban töltöttem négy napot előtte. Itt hideg van, ott már melegebb! – morfondíroztam magamban. „De milyen meleg?” -, mert ugyebár az sem mindegy. És ha sivatagban építették meg Las Vegast, akkor tényleg csak 20 fokot fogok élvezni?

Szóval, ha valamit nem tudok elképzelni, gyakorlatilag már nehézségbe ütközöm. Hogy a problémát megoldjam jól, el kellett volna egy napra mennem Las Vegasba, el tudjam képzelni, tényleg milyen is, ha ott sétálok, és utána csomagoltam volna be…

Tudjátok, megint az ismert história: baromira megpakoltam a kézi és a gurulós táskámat, de tartalmukat illetően, jó, ha az egy-huszadukat tudtam használni. A többit teljesen feleslegesen cigőltem. A laptopommal is úgy jártam – ez még a hagyományos súlyú masina -, hogy teljesen feleslegesen cipeltem a fél világon át. A dugalj-átalakítót nem tudtam használni, tehát laptopomat sem „természetesen”. És ha én nem tudok laptopon keresztül netezni, akkor már nem akarok mobilon keresztül Facebook-on lennem, mivel nem tudok a szokott módon kommentálni stb.

Tehát fent sem voltam az interneten legalább tíz napon keresztül. Férjem is hiányolt egyébként. Remélem, tudtok követni! Ezt a hülye szokásomat nem akarom megváltoztatni, akármilyen problémákat zúdítok a nyakamba. (Miután haza érkeztem, két barátom is beintett (törölt a listájáról), mivel elhanyagoltam őket. De könyörgöm! Mindenkit elhanyagoltam testületileg…)

Tavalyi Las Vegas-i élményeimből egy csokorra való nektek:

1. rész: A Holdra szállás sokkal könnyebb! 

2. rész: A kiválasztottak avagy   berepültünk a világosságba! 

3. rész „Sin City”, a Bűnös Város 

4. rész Kitörő vulkán a város közepén 

5. rész Paris Hotelen belül 

6. rész Két lányt egy csapásra! 

7. rész Búcsúzom

8. rész (Utórezgés)

9. rész („Nem bírom ezt a feszültséget!)

10. rész (Greenland felett)

11. rész („Jé, csend van!”)

12. rész (Let’s go to Grand Canyon!)

13. rész (Istentisztelet a Grand Canyonban)

14. (A fejünk felett zúgtak el!)

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…