Tegnap este végre esett az eső. Aki itt él Magyarországon, az átéli az első mondatom jelentőségét, hiszen a 2017. év nyara – enyhén szólva is – erősen aszályos.
- Reggel nem kell locsolnom. Addig alszom, amíg akarok -, jelentette ki az esti félhomályban férjem, László.
- De jó, akkor én is addig alszom, amig akarok.
Elégedetten bújtam be ágyamba, és – ahogy szoktam – betakaróztam egy paplan huzattal.
Reggel fél nyolc. Csöpi ugat a ház előtt. Ezen a felén van a tökig kinyitott ablakom. Nem szokatlan dolog, ettől függetlenül üvölt. Hosszan, kétségbeesetten, szinte nyávogósra véve a figurát. Panaszkodik, hogy őt kizárták minden jóból.
Kutyáim, balról Csöpi, jobbról Popi:
Laci vécén, én pedig fent, pihe ágyamban. Azon morfondírozom, miközben Csöpi előadta messze hangzó magánszámát, hogy miért hagyta kinn ezt a drága kutyát párom? Hiszen tudta, hogy ha kirekeszti ebünket, egy percen belül üvöltő dervisbe megy át.
Nem mozdulok látszatra. És azon gondolkodtam közben, bezzeg, ha én tenném ugyanezt vele, már az ég helyet cserélne a földdel.
Amit most idáig lekörmöltem, látszatra semmi történés. Hiszen mi is történt? Egy 17 éves kutya magánszáma, ami fél órás, és messze hangzó. Még Szigetbecsében is fülelték az emberek, hogy Csöpi mit vonyít?
- Kérlek, értékeld, mi volt ma reggel?
- Mi volt? Semmi! -, válaszol ellenséges hangszínnel Laci, de egy kicsit összehúzta magát. Klottgatyája ijedten zizzent meg izmos fenekén.
- Miért hagytad kinn Csöpit?
- Tudod jól, hogy ő akar kimenni.
- Igen, tudom, de akkor be is hozom, hogy a karosszékében folytassa a reggelt. Nem vonulok be a vécére.
Jót mulatott drága párom a történéseken.
- És amikor kijöttél a vécéről, akkor miért hagytad, hogy továbbra is előadja magánszámát Csöpi? Gondoltad, hogy majd csak felkelek, bár még javában aludtam volna. Az viszont egyáltalán nem számít, hogy én mit akarok…
Szóval, nem káromkodtam, nem csapkodtam. A színtiszta igazság pedig az alábbi: Laci be akarja határolni életem vonulatát, meg akarja mondani, hogy mikor keljek és mikor feküdjek, mi tetszen és mi nem, mikor szólaljak meg és – főleg – mit ejtsek ki számon. Ám én, mint utolsó Mohikán, ellenállok.
- Uff! Én beszéltem!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
