Simonék félrebeszélnek (52.) Van-e értelme a kitartásnak?

Kell-e ragaszkodnunk az elképzelésünkhöz foggal-körömmel, mindenáron?

Ez a téma gyakran visszaköszön, és erős nyugtalansággal tölti el szívemet.

Hadd láttassam egy testhez álló példával azonban, mire is gondolok.

Ám előtte bemutatom, hogy milyen fényeket láthatunk a nappaliból kitekintve, ha a kora reggel mosolygós:

Ma reggel – 2017.07.27, csütörtök – borús időre ébredtünk, igazi esős idő. Persze ez engem nem izgatott, viszont, rögtön kutyasétáltatás után neki estem a gaz növények kihuzigálásának. (Már több hete ezen tevékenység jellemez reggelenként.)

A fű igazából nem fű nálunk. Ez csak a látszat, mert tele van gyomnövénnyel. Igazi harci terep, mint amikor a harci kutyákat képzik ki. Nekem a gyepmester állás edzi lelkemet.

Ez egy buli utáni csendélet, amikor már csak a kutya van képben:

Meg kell oldanom pld. azt, hogy élve úszam meg, mert Laci erős támadásba lendül. Őt idegesíti ez a több órákig tartó hadművelet. Tehát nemcsak a guggolás, hajlongás, fejenállás, földön kúszás fáraszt, hanem párom is.

Ám a füves rész hatalmas ahhoz képest, hogy ebben a heródesi küzdelemben egyedül vagyok. Na, és mivel foglalkoztam két órán át, az értékes reggeli órákban, persze ezzel. Ténykedésem közepette pedig morogtam magamban, hogy mi mindent meg kéne csinálnom, hiszen másnap utazom Londonba, és inkább a cuccaimmal kellene foglalkoznom.

Aztán a feltett kérdésemre, hogy tényleg így kell-e mulatni az időt felesleges gyomlálással, megkaptam végre a választ. Miután egy egész talicskányi gyomtól megszabadítottam az ún. füves területet, meglátogattam Terikét, de előtte még bekukkantottam Tamásékhoz is, ahol kerítésen keresztül megbeszéltük a problémát.

Tamás:

• Mi is évekig próbáltuk kihuzigálni a gyomnövényeket, de aztán belefáradtunk. Nem lehet erővel bírni, és annyira felesleges. Inkább gyakrabban vágjuk a füvet, így a gaz nem magasodik ki a többi közül.
• Igazatok van, Piroska -, fordultam a 70 év körüli hölgyhöz, Tamás feleségéhez, akikkel régi barátságban vagyunk. Ha visszajövök Londonból, behunyom a szemem, hogy ne vegyem észre, mit kellene tennem.

Végkonklúzió: Nem mindig kell ragaszkodni eredeti álláspontunkhoz. Néha a szívünkhöz oly közeli témát vagy akár személyt is el kell engedni.

Tudom, nem könnyű!

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!