Érzem, hogy némi értelmetlenség gyanúja merül fel a cím alapján, de ne törődjetek vele! A kezdeti nehézségeket mindig fényes megoldások üstököse követi.
Ma szombati napra virradtunk, méghozzá a nap-éj egyenlőség napjára. Ez szomorú, hiszen mától rövidülnek a nappalok. Ennek ellenére(?) elhatároztam, hogy én is biciklire pattanok, és elmegyek a híres ráckevei piacra.
Azon cél lebegett szemem előtt, hogy vegyek megint kovászolni való uborkát. Egy nagy üveg több kiló uborkát elnyel. (Nem mellesleg a kovászos uborka probiotikumban is utazik. Ez erősen megfogta a fantáziámat, hiszen idén az implantátumok fogínyembe történő beültetése miatt igen sokszor kell elszenvednem az antibiotikumokat…)
Férjem mindig azon sopánkodott, hogy a netet semmi hasznos dologra nem használom. Na, meghazudtoltam magam, hiszen elolvastam jó néhány megoldást a kovászos uborka elkészítését illetően. Ehhez hozzá kell tennem, hogy az eddigi kovászos uborka pályafutásom igen gyászosnak minősíthető – a legjobb indulat ellenére is. Vagy jó volt, vagy nem. Azonban inkább az utóbbi a jellemző ténykedésemre.
Szóval egy számomra új megoldást valósítottam meg, amely szerint harisnya darabkába teszem a kenyeret, melynek következtében az nem málik szét sok-sok ragacsos kis maszat foszlánnyá az érlelési idő alatt. Bevált a víz felforralása, bevált a só mennyisége, szóval minden bevált. Csodálatos kovászos uborkát készítettem. Tehát a harisnya darabkát betettem a mosogató alatti süllyesztőbe, ahol nincs útban, nincs szem előtt.
Megvettük ma többek között az uborkát, és el kezdtem keresni a jól bevált harisnya darabot, hogy ismét bele tegyem a kenyeret… Sehol, se égen, se földön.
- Olyan ronda volt, hogy idegesített a látványa -, vallota be gyanútlanul férj uram.
- Akkor azonnal keresd meg! – Ekkor még szelíd voltam, mint egy énekkar próba előtti behangolásnál az elefánt .
Mivel láttam, hogy Laci nem jut dűlőre, tehát én meg el kezdtem keresni a harisnya-nadrágjaimat, amik legalább több mázsát tesznek ki összességükben. Igen ám, de nem rég raktam rendet több szekrényemben, tehát ebből egyetlen egy dolog következik: rend rakása után már nem találok semmit sem. Lehet, hogy rend van, de…
A méregtől nem láttam, hiszen a jól felépített rendszeremet teljesen szétcincálta Laci.
- Nem igaz, hogy nincs egy harisnyád, amit fel tudnál használni! -, és egy igen drága, leheletfinom, Londonban vett térdharisnyát vett elő fiókomból drága párom.
- Megőrültél? -, horkanok fel kétségbe esve, látva férjem őrült cselekedetét. – Nem elég, hogy a hőguta kerülgetett, mire haza értünk, rögtön neki láttam az uborka elkészítésének. Magam is elcsodálkoztam, hogy nem találtam semmiféle kitérőt a munka elől, és alávetettem magamat ennek a procedurának, de a lendületem egy életre megakadt. Ne számíts rám legalább három hónapig, hogy bármilyen háztartási manőverben részt veszek önként.
Egy órán át kerestem a harisnyáimat, hogy valamelyiket megint feláldozzam az uborka oltárán. Kidöglöttem. A kenyér pedig, amit az uborka kovászolásához használtam, össze-vissza fog mállani az üvegben. Nem bírom az ilyen lelki gyűrődéseket! És már annyi energiám sem maradt bennem, mint egy nyeszlett kisegérben.
Na, inkább lefekszem, és szunyálok egyet a délutáni hőségben, lefüggönyözött szobámban.
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
