Átölelt a férfi szorosan, szó nélkül, esetlenül, súlyosan.
– Pár perc alatt is lehet jót szexelni – így én.
– Nem stílusom, hogy elkapkodjam -, mondta Márk lehajtott fejjel.
– Nekem sem, de néha lehet kivételt tenni.
Nem néztem rá, csak éreztem minden sejtemmel jelenlétét. A vakok érzékelhetik a másik
lényét, egész valóságukban ilyen elementárisan. Aztán el kezdtük kerülgetni, méregetni
egymást. Valamely egzotikus madarak násztáncára asszociáljanak, kedves Olvasóim!
Mindegyikünk érezte a növekvő feszültséget. Elengedni a másikat csakúgy, mekkora baki
lenne, de közben Márknak nincs elég ideje. Amikor hátat fordítottam a férfinak, és mentem a
fal felé, mintha át akarnék vágni azon, váratlanul azt mondta:
– Annak idején te szúrtad el, hogy nem jöttünk össze.
– Igen? – ennyi volt a reakcióm összesen, pedig igazából
kíváncsi lettem volna a magyarázatra, de az elmaradt.
Szeretett elhallgatni dolgokat. Mindig azt éreztem, valahogy félt a valóság feltárásától, félt a
dolgok mélyére nézni, mintha attól rettegne, hogy ha a belső titkokat rejtő zsák száját
szélesebbre kinyitná, akkor a mérges szódarazsak kirepülnének onnan vagy félt, hogy
beleszédül a valóság feneketlen kútjának mélyére. Attól tartott talán, hogy gyengesége
napvilágra kerül. Erősnek akart látszani minden szituációban.
Nem tudta, hogy nem attól erős egy férfi (egy ember!), ha mindig annak látszik, hanem attól,
ha gyengeségével farkas szemet tud nézni. (Bár nem tartozik ehhez a témához szorosan, de itt
írom le az írói szabadságommal élve, hogy sokan összetévesztik a „gyenge” és a „gyengéd”
fogalmat, ezért a hímek egy bizonyos csoportja sosem gyengéd (még szeretkezés közben
sem!) a gyengébbik nem képviselőivel szemben, mert akkor azt hiszik, hogy az erős férfiúi
énüktől kell búcsút venniük. Hála Istennek Márk nem tartozik ezekhez.)
Közben már helyet változtattam, a szoba másik végébe sétáltam. A férfi elszántan elém állt –
szemében tüzes fények villantak -, és hirtelen mindkét tenyerével két vállamat finoman
meglökte. Én meginogtam, gyorsan hátra néztem, hová esnék…
A folytatás nem marad el…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
A 10. részt itt olvashatod el!
A 11. részt itt olvashatod el!
A 12. részt itt olvashatod el!
A 13. részt itt olvashatod el!
A 14. részt itt olvashatod el!
A 15. részt itt olvashatod el!
A 16. részt itt olvashatod el!
A 17. részt itt olvashatod el!
A 18. részt itt olvashatod el!
A 19. részt itt olvashatod el!
A 20. részt itt olvashatod el!
A 21. részt itt olvashatod el!
A 22. részt itt olvashatod el!
A 23. részt itt olvashatod el!
A 24. részt itt olvashatod el!
A 25. részt itt olvashatod el!
A 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A 28. részt itt olvashatod el!
A 29. részt itt olvashatod el!
A 30. részt itt olvashatod el!
A 31. részt itt olvashatod el!
A 32. részt itt olvashatod el!
Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje meg fog változni
az alábbira,
tehát nem a régi „csatornán” érkeznek elmés, magvas, meg nem ismételhető okfejtéseim. Legyetek TI IS RÉSEN! Ez nemcsak a férfiakra értem!
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, itt megteheted. S utána tedd a szívedre a kezed…
