Hol is van a sebességváltó!

Pestről Ráckevére vezetve jó ütemben gurul előttem egy tüzes paripa, patái alól lángok csapnak fel a sebességtől. Ám jön a kanyar, látom, elbizonytalanodik, már nem egy az úttal – remélem, úgy értitek, ahogy én -, pöszmög. Ettől megyek falnak, amikor a férfiak is ezt adják elő.

Érzékeltetik a nővel, hogy milyen nagyszerű, humánus emberek, deli legények, mennyire jó fejek, igazi kanok az ágyban, ám amikor a kanyarra kerül a sor, amikor már finomabb lábtechnikára lenne szükség, amikor nem azon kell tökölni, hol is van a sebességváltó… Na, akkor megy el a lendület.

Amíg nem látom, hogy az előttem guruló autóban a sofőr élvezi a kanyart, ura a helyzetnek és ujjongva húz ki a kanyar öleléséből, addig bármit mondhat, mutathat, sóhajtozhat.

Aztán? Simán megelőzöm!

Ha esik az eső, hadd essen!

Mire jó az esős idő? A kerti munkákat, a szeszfőzést is dobd a sutba! Felmentek az emeletre… Na, ugye, ugye!

Térül-fordul I. menet

– Pakold ki a kocsit, én meg elmosogatok -, hangzik az ukász, mivel már másfél napja bent vannak azok a cuccok, amiket Pestről hoztam le.
– Jó. Előbb átmegyek a Gizushoz kávét inni. – Taktikám, hogy sosem vitatkozom feleslegesen. (Ti se tegyétek!)

– Pakold ki a kocsit! – A következetesség kőszobrát róla lehetne mintázni.
– Jó, előbb felteszek egy videómat a Youtube-ra.
– Oké, akkor az a sok cucc mind bent marad, és nem férünk bele, mikor délután megyünk az edzésre.

Úgy néz ki, még sem úszom meg az autó kipakolását. Rosszul áll a szénám!
– Mi van, ma sem pakolsz ki a kocsiból? Már negyed 5 van.
– Mit csináljak? Nem vonz a feladat. – Ezen jót nevetünk, és adok neki cserében egy puszkót. Még szerencse, hogy Lacinak van humorérzéke. Nem is lettem volna soha a felesége, ha ez a tulajdonság hiányozna belőle.
– Most tényleg kipakoljak? – tépelődtem hangosan. Ekkor már erősen délután 5 óra magasságában járt az óra mutatója.

Térül-fordul II. menet
Laci:
– Nem szabad semmit sem mondani neked, mert másnap már kiposztolod.
– Nekem elég a semmi is.
– Mit írsz?
– Semmit sem.
– Miért nem mondod meg?
– Mert ha megmondanám, abba hagynád a mosogatást.

Térül-fordul III. menet
– Csináld már meg ezt a kis terítőt. Megígérted!
– Jó, megcsinálom -, és tovább püfölöm a számítógépet.

Térül-fordul IV. menet

Laci a konyhából:
– Fel ne tedd az internetre, hogy mosogatok.
– Nem teszem.

Laci nyakába ugrok, és nevetek, csak nevetek magamból kikelve:
– Na de mit kapsz cserében?
– Mit kapok? -, gyermeki kíváncsiság villan szemében. (Az emberek életük végéig szeretnek kapni, bármi is legyen.)
– Semmit sem. Azt viszont élvezed piszkosul!

Térül-fordul V. menet

– Már megint a férfiakról írsz? -, kukkant(ana) bele a készülő blogomba, mint amikor a fazék fedelét felemeljük, hogy megkóstoljuk kanállal kimerve egy kis ízelítőt a rotyogó levesből.
– Miért? Mit szeretnél? Írjak inkább a trendi sírkövekről, új kötésmintákat osszak meg nő társaimmal, vagy netán recepteket cserélgessek? Hidd el, azt te megéreznéd, amikor lábzsámolyt akarsz kreállni belőlem fent, az emeleten.

A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!