A múlt hétvégéből bennem maradt egy kisszösszenet. Töredelmesen be kell vallanom, hogy valóban nem én vagyok a rendcsinálás bajnoka!
Egyszerűen sajnálom rá a drága időt. Ha állandóan azzal foglalkozom, hogy mi hol van, az egész életem ezzel telik el.
És akkor egyszer csak, annak a rendje-módja szerint azt veszem észre, hogy már a tepsiben lapítok. Majd ha Laci végre feltalálja azzal a nagy eszével, hogy a nap 36 órából áll, akkor majd én is kitűzöm zászlómra: rend a lelke mindennek. Addig meg…
Vannak még más hiányosságaim is, de azokat majd később mondom el…
Sokan vagyunk úgy, hogy magunkról azt képzeljük, hogy istenek, de legalábbis félistenek vagyunk. Sajnos ez messze nincs így. Ezért boncolgatom azt, hogy ne képzelegjünk feleslegesen.
Viszont az önkritikának van egy igen hasznos oldala. Ha közelebb húzzátok a széketeket, akkor megsúgom nektek. Ha önkritikát, sőt mi több, néhanapján öniróniát gyakoroltok, akkor már más nem tudja belevájni éles és igen kéjes fogsorát gyenge húsotokba, hiszen ti belátjátok hibáitokat. Tehát a rossznyelvek nyelvét kihúzzátok. Hi-hi-hi!
A Simonék félrebeszélnek sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy a KATEGÓRIÁBAN nézzenek körül: https://simonmara.com/category/simonek-felrebeszelnek/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
