Tudjátok, ha valamire nem lehet felkészülni, az, ha születik egy harmadik unoka. Eki már ismerős nekem, 7. éve cseperedik és „fejlődik” szemünk láttára. Mi az, amiben fejlődőképes? Mintha egyre inkább kifinomult módszereket használna ellenünk. Megnyugtató, hogy az ellenség házon belül van. Ez azt jelenti, hogy nemcsak nekünk árt „természetesen”, hanem magának is.
- Ha kárt okozol másnak, törvényszerű, hogy bumeráng-szerűen visszaüt. – Csodálkozik a kis lurkó, hogy többszörösét kapja vissza, mint amit ad. Nem hitte el drága, nagyobbik unokám.
Az első nap – péntek, 2025. 07. 11-én vonult be Kriszta szülni -, amikor magunkra maradtunk Ekivel és Lucyval, azt mondtam, nem lehetséges, hogy egész nap bent legyünk a lakásban, miközben hétágra süt a nap. Let’s go a játszótérre! Én viszont nem ismertem egyet sem itt, a közelben.
Elszántan indultam el a két gyerekkel. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki éppen arra tolta a babakocsit apróságával. Nem tudta a választ, csak felvonta a vállát. Mint mindig, nem törődtem bele. Pár perc múlva egy szimpatikus fiatalemberrel találkoztam, aki egy tíz év körüli kislánnyal ment valahová. Neki szegeztem szintén a kérdést. Egy kis gondolkodás után válaszolta:
- Egyenesen mennek, majd balra látni fogják.
Okay! Bár nem láttuk az útról a játszóteret, de éreztem, hogy „ott kell valahol lennie”. Tudjátok, a belső hang súgta. A főútról nem látszott, viszont az utca zaja, szaga nem érződött itt már. Volt két hinta és egy mérleghinta-szerű, valamint egy mászóka rendszer. Szerintem egészen helyes volt. Már itt is, vagy inkább a fejlett országokban kezdték el jó pár éve, hogy műfű vagy ehhez hasonló mesterséges valamivel borítják le a talajt. Így talajvesztettek lesznek a gyerekek, és hányszor látni, hogy a kis krapek, mivel nem szokott az anyaföld talpával történő érintésével, kényeskedik, ha nem a megszokott talajjal érintkezik. A szülőknek arra kellene törekedniük, hogy gyermekeikkel folyópartra és tengerpartra menjenek, ahol mezítláb „ízlelgessék” a különböző talajt.
Eki felkészült „játékos” – ez egy igen fontos megállapítás. Miért? Szeret – a spontán rosszalkodáson kívül – kimondottan előre eltervelten kárt okozni. Lehetőleg minél több embert bevonni a szenvedők népesebb táborába. Mindezt a cselekvést egyre inkább küldetés-szerűen végzi.
Nini, mit látnak szemeim? Megérkezünk a játszótérre, és Ekit nézve, mintha valamit csinálna, persze nem látom pontosan, csak inkább érzékelem, mert nekem háttal áll. De vajon mit? Kezében egy női csat, és azzal próbálja az új padot megkarcolni. A játszóteret nem régen adhatták át. A zsebében egy filctoll, azzal pedig átfirkálásra készülődött. El tudjátok képzelni, hogy nem voltam békés hangulatban. Fiamnak annak idején, sőt nekünk sem volt kiskorunkban semmiféle rongálási becsípődéseink. Ez teljesen ismeretlen számomra. Nem tudok fapofával reagálni ezekre.
Amíg az én, nagyi szerepkörömbe nem kerül valaki, el nem tudja képzelni, hogy a nagyi nem egy plüssmaci, akit a sarokba dobnak, és ő ott is irtó jól érzi magát. Ilyen nincs! Amikor a nagyi elmegy az unokákhoz, ez olyan, mint amikor valaki önként bedugja a fejét az oroszlán szájába, és imádkozik közben, hogy megússza ezt a mutatványt.
Tegnap nagy „buli” volt nálunk este 10 körül. Mint tudjátok, Eki addigra már bemelegszik, felhevül. és teljesen mindegy, hogy min húzza fel magát. Tökéletesen indifferens. Üvölt, üvölt, mi próbáljuk csillapítani. Szegény szomszédok! Nem nagyon örülhetnek ezeknek a folytatólagos drámáknak.
Eddig még a három éves tündér maci-manó Lucyke aránylag beszámítható állapotban volt. Mint mindig, hasonlatos volt a ferde szemű kínaiakhoz, csak motyogott és mosolygot magában. Egyszer csak el kezd sírni, hogy neki pisilnie kell. Ráültetjük fiammal a bilire, de egyre jobban sír, mit sír, bömböl. Nem tudjuk kezelni a helyzetet, a szobában Eki unokám üvölt, vonaglik, a folyosón Lucyka a sárga bilijén. Igen, eljött Lucy megvilágosodása. Rájött a kis ducika, de formás kislány, hogy a mamát már más, avatatlan, hívatlan perszóna is bitorolhatja a nap bármely extrém szakában. Ekkor, a szent 5. nap (Elvira haza-érkezési napjától számítva) döbbent rá, hogy kevesebb idő jut őrá a mamájától.
Eki szobájában ott van Krisztina az öt napos, kis helyes virsli Elvirával, aki egyébként a súlyához viszonyítva csinos kis szerzemény. Néha kis, apró kérdőjel az élet naplójában. Olybá tűnik, mintha egy háborgó óceán közepén lenne egy kis dióhéjnyi szigetecske, és ott lenne az újszülött édesanyjával.
Elvirácska még nem tud ebbe a családi kakafóniába bekapcsolódni – érthető okokból. Még nem érzi, hogy neki is igen csak fontos szerepe lesz a családi összhang kialakításában. Én már rég kinyúltam a tehetetlenségtől. És az ilyen jelenetek – szerintem – egyre gyakrabban fognak megismétlődni, amíg én nem kotródok haza. Persze már rég venném a nyúlcipőmet, de nem lehet, mert Kriszta stabilitása még erősen kétséges, hiszen császármetszéssel hozta világra harmadik gyermekét is.
Elvirácska igen csak jól kiválasztotta ezt a családot, ahol emberré kell válnia.
Tudjátok, nem vagyok egy szabályos, kiszámítható személy, de itt, a fiaméknál még megtetéződik azzal, hogy cuccoimat dugni kell Eki elől. A múltkori esetből levonva a tanulságot, két szemüveget is hoztam Sosem tudom, hogy mit kommunizál el hirtelen meggondolásból leleményes unokám. Így aztán szegény én (sok puszi az arcomra) állandóan keresek valamit, már csak azért is, mert nem ismerem Krisztina szisztémáját. Mire haza megyek, talán ki fogom ismerni magamét. Csak azt nem értem, hogy ha már valamire nagy nehezen rábukkanok, akkor hova a csudába tűnik el másnapra?
Bár nehéz felfedezni egy szisztémát a konyhában, ha a családban tulajdonképpen senki sem süt-főz. Tehát többféle eszköz is hiánycikk.
A sütőt soha nem használták. Túlságosan újnak tűnik. Ez két részből áll. Ki tudja, hogy kell bekapcsolni? Merjek-e egy jó kis sós süteményt készíteni, vagy pedig félő, hogy megy a szemétbe…
Ráckevén kis sütő van, tehát maga, a tepsi is kis formátumú, ez pedig azt jelenti, hogy két részletben kell megsütnöm bármit is, ha normális mennyiséget szeretnék kapni. Végre, itt, Krisztánál hatalmas, normális sütőt találtam, de a meglévő sütő tepsi sokkal kisebb, tehát nem belevaló. Kösz!!! És ez így megy, amíg itt vagyok.
Szombaton, július 12-én neki lendültünk a városnak, megnézni a királyi várat, mert Eki még csak egészen kis gyerekként látta, én meg nem számítok semmit sem. igazi esős, londoni napnak néztünk elébe, de elszántan caplattunk a cuppogó cipőnkben. Mit nekünk, ha zuhog az eső!
Természetesen folytatom a Simon család gyerekkel zsúfolt történéseit, hátha egy kicsit én is elmosolyodom magam. Erre vonatkozóan viszont érdemes elolvasni: Londoni tévelygések (42.) Erzsébet angol királynő és a tornyok titkai
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
