A beköszöntő fotón egy borzasztóan meggyötőrt nagymamát láthattok, aki hasonlatos Lucy unokájának fogkeféjére. Ez a kis leányka még nem tudja, hogy a fogkefét fog tisztítására kell használni, nem pedig annak rágására. Viszont a következő blogomban megtudhatjátok, hol látható ez a hihetetlen hatalmas hangszer, sőt, még annál is többet!
Bizony igaza van barátnőmnek, Évának: nem a gyerek hibája, ha így elvadul a helyzet, és egyre inkább a fiúk mondja meg, mik a játékszabályok. Még évekkel ezelőtt tudattam Danival, ha ráhagynak mindent a gyerekre, akkor a fejükre, vagyis a fejünkre nő. Ez bontakozik ki éppen napjainkban.
- Mit akarsz enni ebédre, Pistike? -, na, a Pistike megmondja: vajas-mézes kenyeret. Punktum.
- Mit vegyünk a boltban, Pistike? -, na, a Pistike megmondja: csokit. Punktum.
Csak ne legyen veszekedés. Legyen édeni hangulat. Bele nyúl a felnőttek táskájába, és szelektál, belefirkál az okmányokba. Csak azért nem dobálja le a cuccokat a harmadikról, mert a kifeszített hálótól nem tudja. Ha-ha-ha!
Ma (2025.07.22-én) este 9 órakor már megint elkezdte felhangolni magát a legidősebb unokám, Eki. A földön hempereg, egyre artikulálatlanabb hangot ad ki magából. Láthatóan abszolúte nem izgatja magát, hogy mások ezt nem díjazzák. Például Lucy sem, az idősebb húga. Ekkor léptem színre. Bementem, mint bementem, berohantam, mint egy fúria a gyerekek szobájába, és megkérdeztem:
- Félsz, Eki? Mert tudod, azok kiabálnak, akik félnek.
- Nem -, válaszolta. és tovább óbégatott és vonaglott, magát szórakoztatva.
- Tudod mit jelent a primitív és az intelligens fogalom? A primitív ember nem tud különbséget tenni nappal és éjszaka között. Másképp kell viselkedni éjszaka és nappal. Ezt csak egy intelligens ember tudja egyedül.
Ekkor befogta a fülét, nem akarta meghallani, mit mondok.
Több sem kellett, elvettem a füléről mind a két kezét, és érthetően megint feltettem az egyszerű kérdést. Persze el kezdett visítani. Ekkor jött a Dani fiam:
- Jaj, nem kell bántani, eleget fegyelmezem én.
- Nem érdekel, tisztázni kell fogalmakat, mert ha nem tesszük, akkor minden marad a régiben. Sőt! Csak egyre rosszabb lesz. Ekkor még rátettem egy lapátra:
- Eki, ne tartozzál a többség primitív emberekhez, akik hangoskodnak, ha kell, ha nem. Ezekből lesznek a börtönviselt emberek, mert nem tudnak viselkedni. Legyél egyedi, de nem primitív szinten.
Daninak pedig azt mondtam, amit csak ő hallhatott:
- Mit érsz azzal, hogy állandóan azt üvöltöd a gyerek arcába, „viselkedjél”, „viselkedjél”? El kell gondolkodtatni. Ezzel többre mész.
És valóban tíz percre rá mélységes, nyugalmas csend terület el a gyerekszobában.
A Londoni tévelygések sorozat kedvelői megtudhatják, milyen az élet Londonban:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
