Pár nap múlva (pontosan 2025. 07. 09-én) repülök megint Londonba, de most már nem is olyan egyszerű! Be kell szerezni az ETA-t, egy elektromos beutazási engedélyt. Ám meg kell harcolni érte piszkosul. A beköszöntő fotón egy régebbi angliai utamon készítette fiam Erzsébet királyné hajójáról és rólam a St. Katharine-doksban. Nem sokkal a királynő halála előtt.
Próbáltam kibújni alóla, hogy hátha én, mint egyszerű turista megúszhatom, ám sajnos nem így volt. Felmentem egy oldalra, amely annyira hivatalosnak tűnt, ám érdekes kérdéseket tett fel nekem. Az még csak hagyján, hogy tudni akarta, ténylegesen van-e érvényes útlevelem, de arra is kíváncsi volt, hogy Európán belül utaztam-e bármely országba. Amikor naívan igennel válaszoltam, megkérdezte, melyik ország, mikor mentem oda, és mikor jöttem vissza. Ezt eljátszottuk három országgal. Ahová utazni akarok, adnak-e nekem pénzt. Az illetőnek van-e bevétele. A szemem szikrákat hányt mérgemben. Majd arra voltak kíváncsiak, hogy voltam-e Európán kívül.
Ha azt mondom, hogy nem, és kinyomozzák, hogy ténylegesen dehogynem voltam… akkor leshetem, hogy megkapom-e az engedélyt, akkor inkább belesétáltam a csapdájukba. Spanyolországtól nem voltak igazából oda. Egyszerűen nem fogadták el. Aztán így jártam Szlovéniával, Romániával is.
- De finnyásak! -, gondoltam méregtől felpaprikázva. Ekkor bemondta a rendszer az unalmast, eltűnt az internet szárnyán.
Amerikát, Ausztráliát, Kanadát is erősen erőltették, de mondom, ezek mindenáron szeretnék tudni, mikor voltam, mikor jöttem haza, kivel voltam, milyen az egészségi állapotom stb. stb. Ekkor este 10 felé járt, és annyira kipurcantam, hogy már nem érdekelt semmi. Hajnalban korán ébredtem, de nem tudtam visszaaludni, mert izgatott: hogyan tudok már dűlőre jutni az ETA-val.
Felmentem az Angliai magyarok Face oldalára, ott mindenféléről beszéltek, abban viszont egyetértettek, hogy egy sima kis mikulásnak, mint nekem turistaként meg kell szereznem az ETA-t, ha a fene feneket eszik is.
Na, ekkor volt már délelőtt 11 óra, amikor Zolit is beavattam tervembe:
- Megyek Daniékhoz, tudnál segíteni?
- Nekem, személy szerint nincs szükségem az ETA-ra, mert kettős állampolgár vagyok, de édesanyámnak megcsináltam nemrég, mert vittem magammal Londonba. – És csodák csodája megadta ennek az oldalnak a linkjét: https://apply-for-an-eta.homeoffice.gov.uk/apply/electronic-travel-authorisation/how-to-apply
Kitárult előttem a nagy világ, mert ezen a hivatalos oldalon nem voltak kíváncsiak, milyen szemüveget viselek, ha számítógépet használok, arra sem, hogy mi a kutyám neve. Ja, igen, ezeknél az igen kíváncsi oldalaknál kb. 40 ezer forintot gomboltak volna le az engedély megszerzéséért és azért, hogy az idegbaj többször hatalmába kerített. (A hivatalos oldalon pedig 7000 forint körül van a tarifa.)
A Londoni tévelygések sorozat kedvelői megtudhatják, milyen az élet Londonban:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
