Nem ez a bejegyzésem lesz az eddigi legpöpecebb, de a lényeg: én jól éreztem magam akkortájt 2024. november közepén.
Amikor Dani elmondta, hogy egy hőerőművet látogatunk meg aznap, különösebben nem éreztem hőhullámot az izgatottságtól, rábíztam fiamra, mint mindig. Ő londoni benszülöttnek számít, hiszen már legalább 13 éve él ebben a városban. „Csak tudja, mit beszél.”
Viszont amikor látótávolságba kerültem, és a két, hatalmas, égbe törő kéményét megpillantottam az épületnek, már kezdtem érezni a lényeget. Vajon mit láttak a jelen kor tervezői eme építményben, hogy átalakítsák és életre keltsék eme 1933-ban beindított széntüzelésű erőművet? London villamosenergiájának az egyötödét ők szolgáltatták. 1983-ban véglegesen leállították és műemlékké nyilvánították. Ez az épület a feltámadás szimbóluma. Persze nem ezt mondják az angolok, de én így értékelem. Mielőtt belépnénk, bemelegítésként vessünk egy pillantást a korcsolyázni vágyókra:
Mivel az eső is kissé rázendített, lépjünk be a vásárló és szórakoztató központ fellegvárába, mielőtt még bőrig nem ázunk:
Sajnos pont azon a napon, amikor beiktattuk az erőmű látogatását, éppen kimondottan hideg, esős, szeles napot fogtunk ki. Ilyenkor kellett volna egy jó kissé büdös, de meleg kocsmába beülni és jó kis zizegő zenét hallgatni és másokkal dumálni.
Ez a létesítmény és környéke rengeteg érdekességet, felfedezni valót, szórakozási lehetőséget ígér, bár még a komplexum tejes befejezéséről nem számolhatunk be.
Itt láthatjátok az erőmű makettjét. Majdnem felkiáltottam: otthon érzem magamat!
Hónapról hónapra újabb és újabb történés hívogatja a színvonalas szórakozásra vágyókat. Amikor megláttam ezeket a falakat és a hatalmas kéményeket, még visszamenőlegesen sem értem, miért, de teljesen fellelkesedtem a látványtól. Arra gondoltam, mennyire szuper, hogy a történelmi múlt milyen könnyen átjárható, és a jelenből rövid idő alatt a jövőbe sétálhatunk. Íme, ahogy beléptünk a múlt „szentélyébe”:
Újabb és újabb kiállítások, műsorszervezések, programok dinamikus változásáról a Battersea Power Station hivatalos webhelyén keresztül kaphatunk aktuális híradást: https://batterseapowerstation.co.uk
Szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy a Battersea erőmű az a hely, ahol minden folyamatosan változik, akár egy forgó színpad, épp ezért érdemes időről időre visszatérni a helyszínre.
A nagy sakkozóknál Dani eltűnt, mattot kaptam. Mire körbe néztem, fiam sehol nem volt. Először nem izgattam magam, de jó 10 perc után egy kissé ideges lettem. Nem mertem arról a helyről elmenni, ahol utoljára láttam Danit. Fél óra múlva nagy nehezen előkerült.
- Azt hittem, hogy láttad, hogy a bio boltba bementem. – Ebből mi a tanúlság, nem lehet valakit bizonytalanságban tartani csak azért, mert „azt hittem”, hogy…
Ne gondoljátok, hogy külön juttatást kapok a propagálásért, de annyira jónak tartottam, hogy a legközelebbi londoni kirándulás alkalmával egy napot erre a környékre fogjuk szánni. Mondjuk a Westminstertől szépen bekúszunk a Temze folyón átkelve, persze nem csónakon, hanem egy szép, kényelmes hídon. Van akit az a pár – közel 150 – üzlet érdekli, viszont lesznek olyanok, akik a játszóterek, parkok, mindenféle mozgásmániákusok izomtömeg fejlesztésére szolgáló, fineszes lehetőségeket veszik rögtön birtokba.
Úr Isten, parkokban és történelmi terekben is lelhetjük örömünket. Ezek a történelmi terek nagyon megmozgatják a fantáziámat. (Egyelőre még nekem sem világos ez a kifejezés, de ígéretes!)
Mint azonban tudjátok – vagy ha nem, most megtudjátok az igazságot -, én mindig később tájékozódom a dolgokról, mert nem akarom, hogy előre torzítsák első benyomásomat, tehát nem szeretném, ha érzésvilágomat bármi befolyásolná. És ha tetszett, amit láttam, akkor már utána olvasok.
Szuper lenne, ha legközelebb a legfölsőbb emeletre is felmennénk a gyors liftek egyikével, hogy legalább kívülről beszimatoljunk a luxus lakásokba. Persze lehet, hogy ez csak afféle gyermekes álmodozás. Bár ha jól meggondolom, az is annyira valószerűtlennek tűnt, hogy egyszer lakóhajó belsejébe léphettem be, sőt, még igen kellemes időt is tölthettem ott. Ennek a blognak a címe: Londoni tévelygések (47.) Boston Belle Cafe a vízen!
Ennek az emlékműnek a jelenléte művészeket és zenészeket is megihletett, és ikonikus témává vált a műalkotásokban és a zenei videókban, beleértve a Pink Floyd híres “Animals” albumát is.
Szeretem Londonban, hogy a növények is helyet kapnak az élettérben teljes természetességükben:
Haza felé menet, Canary Whalf a világ 3. legnagyobb üzleti központját is súroltuk. Hatalmas nagy épületek között hangya létünknek teljes tudatában járkálunk. Emlékszem, teljesen jégcsappá fagytunk, és már alig vártuk, hogy kényelembe helyezzük magunkat otthon. A Wikipediából ezt lehet megtudni erről a 16 ezer négyzetméteres területről.
A nagy év végi őrületben majdnem rátok nyomtam az összes videóimat, persze abba Ti belesántultatok volna. Szeretném, ha még életben maradnátok, és végre elolvasnátok életem első e-book formában kiadott regényemet, amelyet nehezen tudnátok elolvasás nélkül a sutba dobni.
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
