Ha nem élem meg ezt a napot, akkor tudatlanul halok meg, mivel fogalmam se lenne arról, hogy a banánfának kívül van a szíve. Na és milyen gyönyörű! A blog alján található fotóért érdemes volt útra kelni 2024.11.08-án.
Jól meggondolva, amikor Londonba jövök, olyan, mintha a dzsungelbe merészkednék be mindenféle védelmi felszerelés nélkül. Eki, a hat éves unokám gondoskodik arról, hogy az éj homályában elhatározzam három nap után: soha többet nem jövök inkább.
Hogy miért? Fiú unokám mindent elkövet, hogy erre az elhatározásra jussak. Állandóan frászt hozza rám az akaratosságával, azzal, hogy mindig az ellenkezőjét csinálja, mint ami normálisan elvárható lenne.
Dani fiam időnként emlegeti: amikor ő volt 6-7 éves, azt mondtam neki, amikor már teljesen kikészített a hülyeségeivel.
- Kívánom, hogy olyan gyereked legyen majd, amilyen Te vagy most!
Ezen a kívánságon én is elgondolkodtam ezekben a hónapokban, és rájöttem: ennél barátibb kívánságom nem is lehetne, hiszen ő egy angyal volt annak idején. Dani nem akart felmászni a legveszélyesebb helyekre sem, nem akarta megcsípni húga csuklóját – igaz, nem volt soha húga -, nem akart csak és kizárólag csokit és egyéb édességet, rágcsát enni egész nap, igaz nem is tartottam otthon ehhez hasonlókat stb.
Látom, hogy sportot csinál abból, hogy kikészítsen az aranyos kis unoka. Pld. valamiért felkapom a vizet, oda rontok a robbantási területhez, és jól megragadom a gyerek grabancát. Remélem, képben vagytok, ekkor már villámokat szórok, hiszen volt ennek már több előzménye az est folyamán. Eki ekkor leveti magát a földre, demonstrálva, milyen gonosz a nagyi, és torka szakadtából üvölt. Igaz, üvölt ő előtte is, de akkor csak szaggatottan.
Szóval ilyen és ehhez hasonló jelenetek tarkítják életemet, amit annak idején nem éltem át Danival, és csak hallomásból tudtam, hogy vannak több mint vásott gyerekek.
Eki nem teljesen így gondolta: padlóra került:
Mielőtt azonban könnyeket hullajtanátok értem, a londoni látogatásnak vannak előnyei is. Bár egyáltalán nem mondom, hogy kellemes időjárás volt vasárnap, sőt! Szemerkélt ugyanúgy, mint amikor megérkeztem 2024. november 8-án. Hihetetlen érdekes volt, ahogy a repülőgépünk kíméletesen belesüllyedt a tömény, grafitszürke felhőzetbe, és ránk tört a „sötétség”. Mintha egy szórakozott szakácsnő konyhájában landoltam volna, aki a süti alapanyagához, a felvert habhoz macskája almából kevert volna. Ezt kell megszokni. Igaz, már 20-án itt sem leszek. De mégis!
Amikor a mesterséges intelligencia átveszi az uralmat a teremtője fölött, ez történik nálunk is. Ráadásul a lakást úgy tervezték meg, hogy ne lehessen megfogni minden esetben a gyerekeket, amikor már elvesztetted a fejed, csak vezércsel árán. Aki ezt a lakást tervezte, nem volt gyereke egészen biztosan! A sok ajtó lehetővé teszi a fogócskát. Igen, mozgásban tart Eki unokám, így nincs időm megöregedni és meghízni! Nem tudom ezek után hogyan csinálja Kriszta, a kis menyem, hogy mégis egyre több kilót mutatna a mérleg, ha valaha is ráállna. Ám száműzték a mérleget.
- Hogyhogy ilyen normális a gyerek? Tud ilyen is lenni? -, kérdeztem hétfőn reggel, amikor Eki szó nélkül ült az asztalhoz reggelizni, nem akart kivágtázni a világból helyette. Mindenféle felhajtás nélkül mentünk az iskolába.
- Inkább lenne eleven az iskolában, készítené ki a tanárnőket, mint itthon lenne olyan kibírhatatlan! -, mondta Dani.
Ha vasárnap van, mindenféleképpen ki kell rajzani a lakásból, ha fúj, ha esik. Ekkor Eki alább adja a rakoncátlankodást, mert imádja a járműveket, mindent, ami morog, száll, rohan, gurul.
Ez alatt a rövid idő alatt – elég sokat gondolkodtam Eki viselkedésén – rá kellett jönnöm valamire. Eki – talán unalomból – valakit kipécéz a családból, talán akik tovább tűrik a kis srác szórakozásait, idegesítő játékait, sivításait stb. Persze türelemmel nem megyünk sehová sem, mert ennek a kis süvölvénynek egyetlen egy acélos életcélja lebeg a szeme előtt: valaki felnőttet jó, alaposan kikészítsen, vagyis meglegyen a sikerélménye. Ezért mindent megtesz.
Daniék még mindig nem látják sötét jövőjüket, a libernyák „gyereknevelés” következtében képtelenek észre venni, hogy egyre inkább uralja a terepet a gyerek, és visszaél a felnőttek liberalizmusával.
Váltottam, csiszoltam a stílusomat: ha látom, hogy miért is látogatott meg Eki szobámban, fél percig adhatja elő magánszámát, és már páros lábbal úgy kipenderítem, hogy hason csúszva hagyja el a helyiséget. Nem érdekel, hogy neki nem tetszik. Ne jöjjön a közelembe, és akkor nem lesz baja. Az állatkertben is kiírják, hogy az állatokat etetni tilos. Ehhez tartsuk magunkat!
Most, hogy megnéztem, mit is írtam idáig, kiderült, hogy a Kew Gardensről egy szót sem ejtettem, pedig örömmel töltött el egy üvegház meglátogatása a sok közül, mert még itt nem jártam. A nagy halak sunyin, orrukat fennhordva vonultak a nagy vízi liliomok védelmében, egy helyes kis tavacska ölelésében.
Élveztem az új játékot, amit kitaláltam: halvadászat, bár lehet, hogy a másik videó jobb lenne, de nincs idegzetem mind végig nézni:
A kaktuszokat kiskoromban is élvezettel tanulmányoztam, minden apró részletüket figyelmesen végig néztem, ez nem változott semmit sem:
Ennek a pár éves ginko biloba fának az az érdekessége, hogy Erzsébet királyné ültette 2009 május 5-én a Királyi Botanika Gardens Kew 250. évfordulója alkalmából. Ez azt jelenti, hogy egy kicsit mi is a történelem részesei vagyunk a blog által:
Érzem, hogy elnyel a nagy folyam, a fotók és videók tömege. Nem szabad engednem a csábításnak! Legyen ennyi elég a jóból. Jó éjszakát mindenkinek! Eki is elhallgatott a gyerekszobában, talán még sikerül 10 előtt elaludnia.
Milyen duci vagyok ezen a képen! Igen, mert most például két kabát van rajtam. Ugyanis amikor elhagytuk a házunkat, rájöttem, hogy fázom, de akkor már nem volt sok időm variálni, így két kabátot vettem fel egymásra a biztonság kedvéért. Nem bántam meg, mert bántóan hideg volt. Na, és a lényeg: a fantasztikus formátumú banán szívét Dani és közöttem láthatjátok. Pontosan olyan színe van, mint a fotón látható kabátom alatt levő hosszított dzsekim színe. Elbűvölt egy életre.
Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére. Ebben a kategóriában itt nézelődhettek:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
