Erre a kérdésre mindig csak úgy, ködfoltokban kaptam meg a választ. A sorok között persze ott van az igazság.
Abból simán kiindulhatunk, hogy nem szereti a magyarokat.

– Akkor miért nem mész haza, ha nem szeretsz bennünket? – Ezen a ponton mindig fel voltam háborodva, mert én is magyar vagyok. Értitek, ugye?
– A románokat sem szeretem, mert kedves honfitársaim úgy lejáratták a románokat, hogy a világ bármely pontjára megyünk dolgozni, rögtön ferde szemmel néznek ránk.

A családom átnézne rajtam. Hiába építettem meg testvéreimnek szinte egy az egyben a házukat, ezt ők természetesnek veszik. Ám amikor én akartam kölcsön kérni a húgomtól, azt mondta, hogy nem tud adni. De másnap találkoztam a barátnőjével, aki eldicsekedett, hogy a húgom csak úgy, adott neki ajándékba pont annyit, amennyire nekem lett volna szükségem.

Valaha volt nős Viorel is. Pechjére egy olyan családba nősült be, ahol eleve nem látták szívesen. A szülők jogászok voltak, rengeteg vállalkozásuk volt. A leggazdagabb családok között tartották őket számon. Meg voltak győződve arról, hogy a lányukat haszonlesésből vette el feleségül. Titokban.

Egy gyönyörű szép, értelmes fiú gyermek született. Mára már húsz év körül lehet.
– És miért váltatok el? -, kérdeztem az erkélyen, mikor én is rápöffentettem a Viorel által sodort cigarettára. Igen, rá kellett szoknom megint a cigire, mert különben nem tudtam volna elviselni a füstöt.

– Mert kiderült, hogy kleptoámániás. Azt vettem észre, hogy a számlámról egy csomó pénz hiányzik. Kiderült, hogy a pénzeket levette a számlámról, és anyjának pedig átulta. Miközben erre semmi, de semmi szükség nem volt. Nekem meg arra nem volt szükségem, hogy valaki, családon belül csapolja meg a kemény munkával szerzett pénzem.

Az 1. részt itt olvashatjátok el!

A 2. részt itt olvashatjátok el!

A 3. részt itt olvashatjátok el!

A 4. részt itt olvashatjátok el!

Az 5. részt pedig itt olvashatjátok el!

A 6. részt itt olvashatod el!