Viorel (5.) (L)enni vagy nem enni!

Én is úgy vagyok azzal a haramiák házával, mint a bűnöző, aki visszatér a tett színhelyére. Gyertek szorosan a nyomomban, és megint fellopakodunk a melléklépcsőn az emeletre.

– De hiszen csak egy lépcső van itt! -, mondhatná egy belső titkokat ismerő ember, de ne menjünk bele a részletekbe.

Viorel szobája a tetőtérben volt, tehát egy meredeken feltámasztott létrán lehetett csak oda feljutni. Ennek egyetlen egy óriási előnye volt, hogy Anikó néni képtelen volt oda feltolnia magát. Barátom rendszerető ember és takarékos, de a szobatársa pontosan ennek az ellenkezője. Viszont a “felsőbb szervek” valószínűleg nem véletlenül párosították úgy a szoba társakat, hogy az egyik lehetőleg iszákos, könnyen lekenyerezhető, rossz irányba elvihető, spion, szemétláda típusú ember legyen.

Tehát Viorel bizton számíthatott arra, hogy mire haza megy, a félretett szegényes kis élelmiszerének is lába kél a mocsok kis lakótársa miatt, aki állandóan bűzlött a szesztől. Ő viszont szívből rühellte az italt. Kiskorában kiderült, hogy szesz allergiája van, és akár egy csepptől is szinte sokkos állapotba kerülhet. Valószínűleg ez a mákja, mert a keserűséget nem ölheti bele a szittyó búfelejtésébe. Viszont azt emberi természethez szorosan hozzá tartozik az önpusztítás. Tehát dohányzik, mintha kötelező lenne.

A ház lakóit élelmezik, ám ennek is van egy csavarja. Anikó néni szeret spórolni. Nemhogy szeret, de egyenesen imád. Mivel minden mozzanatra akad jótékony lélek, hogy Anikó nénit támogassa, ezért például van hentes is, aki ingyen ad nekik kaját vagy pékmester, aki időről időre figyelemre méltó mennyiségű friss, ropogós süteményt, kenyeret ad a szegényeknek.

Anikó néni viszont hörcsög típus. Tehát mindent eltesz. A húst akkor veszi elő, amikor már olyan szaga van, hogy a járókelők összefutnak, mert nem értik, mi ez az oltári bűz. Mivel Viorelnek jó orra van, és irtó kényes a gyomra, tehát ő inkább nem eszik, viszont fizikai munkát végez. Ugye, tudtok követni? Pénze viszont nincs, mert ugyan dolgozik, mint a ló, de Anikó néniék nem adnak neki pénzt. Viszont meg kaját olyant adnak, amitől az ember bele kifordul. Szeretem az ilyen tisztességes dolgokat. Ugye, Ti is?

Jaj, drága Charles  Dickens, ugye, hogy Te is forogsz a sírodban? Egyik alkalommal, amikor már nem bírta az éhezést, mégis csak evett a közös tálból. Ennek az lett a következménye, hogy napokig folyton rohangásznia kellett a vécére. Teljesen tönkre ment ez az ember!

Hogy miért nem ment munkásszállóra? Mert ott pedig nyüzsögnek a tetvek és ehhez hasonló kis élősködök. Volt ugyan neki egy nagyon kedvező, kényelmes, megfizethető lakás lehetőség, ám kedves bátyja tett arról, hogy többet oda vissza nem mehet. Tehát még mindig ott van a hűs Duna…

– De hát miért nem mész haza, Romániába? -, tettem fel a józan paraszti gondolkodásra valló kérdésemet.

A következő részből megtudhatjátok, mit válaszolt kedvenc barátom, Viorel.

1, (A gombóc, amely majdnem elakadt)

2. (Kutyaszorítóban)

3. (Hová száguldasz, üstökös?)

4. (Legényszöktetés)

5. (L)enni vagy nem enni!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

terített asztalnál

És ha barangolni akarsz blogom lankáin: 

https://simonmara.com

Cikkajánló

2 thoughts on “Viorel (5.) (L)enni vagy nem enni!

    1. You know, the Viorel 15-piece series. And this so-called “deposit” is one of the figures in my nascent novel that I highlighted from my novel.
      Best regards: Mara Simon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük