Tudjátok, más a gyakorlat és más az elmélet. Amikor találkoztam Anikó néniéknél Viorellel, és láttam, hogy már a végét járja, nem volt más az eszemben, hogyan lehetne neki segíteni. Egyszer csak felvillant az isteni szikra az agyamban: nálam van hely. Dani Angliában él, Laci Ráckevére tette át a székhelyét. Neki pedig ott az üres kisszoba.

Ugye, milyen egyszerű, napnál világosabb? Persze, ez így csodálatos. Ujjongott a szívem, hogy tudok segíteni. El is mondtam Viorelnek, mi a szándékom. Úgyhogy 2013 február elején gyakorlatilag megszöktettem Viorelt a lakhelyéről.

Hallottatok nyilván leányszöktetésről, de legényszöktetésről még nem. Igaz? Azért kellett Viorelnek megszöknie, mert Anikó néniék nagy zsiványok voltak. Ilyen egyszerű. Ugyanis akik oda mentek lakni abba a betyárék házába, ott nem lehetett lustálkodni. Ezt nagyon helyesnek tartom. És Anikó néni zászlajára ki volt tűzve:

MINDENNEK ÁRA VAN!

A vécépapírnak, a soha meg nem vásárolt szalvétának, a soha meg nem főtt sonkának, a soha el nem mosogatott tányérnak. Ha nem volt munkája az ágról szakadtnak, akkor ő és Gábor fia szerzett munkát a szerencsétlennek. Természetesen – mint ahogy már mondtam – ez nem lenne baj. Sőt! Ám a munkabért nem kapták kézhez azzal a jelszóval, hogy nagy a háznak a rezsije. És például 20 ezres bérből megkaptak nagy kegyesen 1000 forintot, a többit lenyelték simán.

Viorellel szintén ez volt az eljárás. Ők adtak neki munkát, mert a zegzugos bagolyvárat gyakorlatilag a szentlélek tartotta. A ház szigetelése, az emelet alátámasztása, a falak stabilitása igen megkérdőjelezendőek voltak. A fáma úgy tartja, hogy gyerekekkel építették a házat, azokat fogva tartották, és csak egy véletlennek volt köszönhető, hogy az egyiknek sikerült megszöknie, és őket feljelentette a rendőrségen. Ezért börtönbe kerültek. Ezt nem tudom alátámasztani adatokkal, nem állítom száz százalékosan, sem egy százalékosan, ezért hangsúlyozom a fámát.

Na és szegény barátomról elég hamar kiderült, hogy ezermester. Mindenhez ért, az építkezés minden csínját, bínját ismeri. Az elromlott elektromos monstrumoktól kezdve a különböző háztartási gépeken keresztül az autószerelésig bezáróan, és még ki tudja, mi mindenben nagymesteri fokozatot tehetne. Varrógép-javítást tanult. S ebből következett a többi. Azt mondja, igen egyszerű, ha egy gép elromlott, és még sohasem volt azzal dolga, szétszedi, és rájön a működési elvére, és már meg is tudja javítani.

Viszont ha ezen múlna az életem, csak akkor tudnék megszabadulni börtönömből, ha Monte Cristo grófjával együtt varrnának be a halottas zsákba, hogy a tengerbe vessenek a cápák közé. (Hogy én mennyire szerettem ezt a regényt!!!)

Én aztán rá nem jönnék még egy mechanikus mákdarálónak sem a működési elvére. Nemhogy egy több éve, udvarra kilökött, erősen az enyészetnek kitett nyomdai gépnél, amit például sikerült üzembe helyeznie. Az a gép még több éven keresztül klasszul szuperált az áldásos keze nyomán.

Szóval azt mondták Anikó néniék, hogy mert a házban dolgozik – aztán persze később a rokonságnak is kellett a rabszolga munka – hajnaltól hajnalig, ezért neki nem kell fizetnie albérletet. Ja, igen! Egy kis lyukért, amit ketten laktak. Szinte csak a két ágy fért el egy helyiségben, ezért fejenként 30 ezer forintot kértek. A pozdorja lemezből összetákolt falakon keresztül besüvített a hideg. Fűtést pedig nem kaptak azzal a felkiáltással, hogy sokba kerül! Óriási!

És egyszer csak rájöttek, hogy ne már! Dolgozzon csak Viorel, mint az igásló, de még fizessen is, mint a katonatiszt.

1, (A gombóc, amely majdnem elakadt)

2. (Kutyaszorítóban)

3. (Hová száguldasz, üstökös?)

4. (Legényszöktetés)