Viorel (1.) A gombóc, amely majdnem megakadt

Nem árulhatom el a regényem címét, tehát ennek az írásnak, amit most részleteiben továbbítok nektek igen kivonatoltan, a címe – eléggé fantáziamentesen – Viorel lesz. 

Sőt, hogy tetézzem a veletek szemben elkövetett bűnömet, gyakorlatilag a regényrészleteket úgy szőttem, hogy Viorel személyére fókuszáltam. Mintha a regényből kiemeltem volna egy kis novellát. Pont úgy, mint amikor készítek pizza tésztát, és a kigyúrt tésztát gombócokban gyűjtöm össze, de az egyik – hogy, hogy nem – kicsire sikeredett. Ez Viorel gombóca. Meg az enyém, amely majdnem a torkomon megakadva fojtott meg.

 

Előrebocsátom: sokszor nehéz lesz szétválasztanom a fő vezérfonaltól a férfi által szőtt szálakat, és kissé szellemképes lesz.

Ez viszont még egyáltalán nem szellemképes. Itt úgy néz ki, hogy ura vagyok a kormánynak:

Megpróbálom azonban!
Pár évvel ezelőtt valaki azt mondta nekem, hogy „Jaj, Mara, te mindig az állatokat tartod szem előtt. Az emberekre rá sem hederítettél soha.”

Ekkora igazságtalanságot sem hallottam, de elgondolkodtam ezen a kritikán, és rájöttem az igazságra: az állatok sokkal kiszolgáltatottabbak tudnak lenni, mert nem tudnak kérni, nem tudnak beszélni. Még egy macska csak-csak megoldja problémáját, de egy kutya? Ha nincs gazdája! Az bizony több mint szomorú.

Évekkel ezelőtt az alábbi sztoriba kavarodtam bele – a jó Isten azt akarta, hogy tapasztalataim tárházát szélesítsem.

Mindenkinek vannak korszakai, így nekem is. Idén, 2013 elején kezdődött a Viorel korszakom, amikor ez a két lábon járó, szőrnyű terheket cipelő ember az életem szerves részévé vált. Valahogy úgy, mint amikor az ember sétál a mezőn, csokorba szedi a mezei virágokat, és közben a bogáncs beleragad a melegítő gatyájának a szárába…

1, (A gombóc, amely majdnem elakadt)

2. (Kutyaszorítóban)

3. (

Simon Mara

marasimo@gmail.com

terített asztalnál

És ha barangolni akarsz blogom lankáin: 

https://simonmara.com

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük