Tartsd szárazon a könnyeidet!

Ez jutott eszembe, ez a cím.

És ha eszembe jut, akkor írok is hozzá valamit. Bár ez  pont olyan, mint amikor egy fa dobozban szebbnél szebb, gyönyörű, míves gombunk van, de még a téli kabát anyagát meg kell venni. Sőt! Még a fazonját is ki kell módolni! Aztán koslathatunk boltról boltra.

A címbeli állapot akkor jön létre, ha valaki már lemond a másikról, és mint a tinta a tintatartóban, megszárad, akár a könnye a könnycsatornában, még mielőtt az felszínre buggyanhatna.

Az élet produkál különleges dolgokat, amikor olyan személyt sodor bele a képünkbe, akár az üres papír zacskót, akire álmunkban sem gondoltunk volna. És ekkor következik be, hogy annyira belesodorja a szélvihar az illetőt az arcunkba, hogy minden egyebet „kiszed” a megszokott keretből.

Ilyen személy volt Viorel az életemben a másságával,  az életfelfogásával. Hihetetlenül mélyről jövően tudtunk a magunk elképbanzeléseiért harcba szállni. Reszkettek az ablaküvegek a hangerő miatt. A négy emeletes házban lakó nyugdíjas lakótársaim bebújtak a meleg dunyha alá, ott cidriztek. Nem mertek az utcára menni, mert féltek, hogy esetleg ablakból alá hulló virágcserepet kapnak a fejük búbjára.

De miért is lehet a szenvedély hullámhosszát bemérni a rádió adó-vevő készülékünkön? Mert nem vagyunk féltégla, hanem érző-hús-vér emberek vagyunk. (Már aki!) Ennek következtében a rezgéseink a hasonlót vonzzák be.

Persze ezzel is lehetne rögtön vitába szállni, mint mindennel kapcsolatban. Hiszen tudjátok! Minden igaz. Ám annak az ellenkezője is!

Tehát, csapjunk rendet zűrös gondolatainkban, és felteszem az újabb vallató kérdést:

Akarjátok-e, hogy kiszabadítsam a dzsint a palackból? Mármint, hogy írjak Viorelről, aki itt él Magyarországon már legalább tíz éve. Közben ellenpontozásként beleszövöm saját, zűrös életemet is.

Kedden meglátogattam Viorelt otthonában. Közismerten, csak úgy, nem látogatok meg férfit. Persze nőt sem! Mint mindig, piszkos önös szándékok vezéreltek…

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Mit piszmogtok? Eltelik az élet! Legyetek kiváncsiak!

Hadd öregedjetek meg minél előbb!

Ne csak én!

Amennyiben a blogok között szeretnél 

barangolni, itt megteheted!

 

 

 

Cikkajánló

2 thoughts on “Tartsd szárazon a könnyeidet!

  1. Mara, én ugyan nem tudom, hogy ki ő, de a gondolatok, az érzelmek amelyeket felszínre hozott belőled …gyönyörűek. Engem érdekelne a folytatás is!

    1. Még gondolkodom, hogy megírjam-e a krapekot, mert egy leendő könyvem egyik epizód figurája, és ha el kezdeném boncolgatni, belemennék a leendő regényem témájába is. Azt meg semmiképpen sem szeretném. Majd meglátom még!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük