Blog, London, sorozatok

Londoni tévelygés (78.) Ekivel közös platformon

Furcsa szerzet az ember: néha elrepül a lelke valahová, ahová már nem is tudja követni. (Ekkor kell szabadságra menni, ha megtehetjük.) Ám egyszer csak megint birtokba vehetjük belső énünket, mintha nem is történt volna semmi, csak egy kis időutazás.
Még valami: Nézzétek meg, hogy érthető-e, különböző örömforrásokról beszélek, hiszen pont az volt a célom, hogy az apró örömök is akkumulálhatnak bennünket. (Férjem szerint érthetetlen, hogy az első részben még az uncsiról beszélek, a 2. részben pedig már a legkisebbik macskámról…