Állati, sorozatok, szösszenetek

Szöszi-NET (66.) Van Isten – pünkösdre készülve

Ma, pünkösd vasárnap hajnalán arra ébredtem, hogy szúnyog csípések viszketnek a testem legkülönbözőbb pontjain. Addig forgolódtam, vakaróztam, míg teljesen fel nem ébredtem. És ekkor eszembe jutott egy nagy-nagy bánatom, mely időről időre bennem felbuzog. Most már nincs mit tennem, leírom, “átadom a terhet a blogomnak”, cipelje ezt tovább.

Sárkányevezés után – amikor nem érdekel, hogy egészséges-e vagy nem – időnként be szoktunk térni fagyizni Ráckeve központjába. Ilyenkor elégedetten ücsörgünk – elsősorban én, mivel Laci nem szereti a fagyit – a Keresztelő Szt. János templom előtti téren, és átadjuk magunkat a boldog szemlélődésnek. Fejünk felett fecskék cikáznak a lemenő napban.

Amióta eszemet tudom, a fecskéket – a madarak között – első helyen tartom számon, és ha meglátok egyet is belőlük, máris nő az elégedettségi mutatóm.

Ez a boldogság azonban az évtizedek múltával egyre kevésbé önt el, mivel ezen, Isten által teremtett kis lények száma is erősen csökkenő tendenciát mutat az emberek önös tevékenységéből fakadóan.

[wpdevart_youtube]r8awLEuSdC8[/wpdevart_youtube]

A videón láthatjuk, hogy a kis fecskék a fészek pereméről végzik el dolgukat. Valóban igaz. Ám erre már rég kitalálták, mit kell tenni, hogy ne piszkítsanak a járdára. Az okosabbjai, akik gondolkodnak és éreznek, azok lemezt tesznek a fészek alá példának okául. Persze ez külön munka.

Ám ugyanolyan külön munkát igényel, ha lelketlenül leverik a fecskék fészkeit. A hírado.hu-ban drasztikus csökkenésről írnak és még erről: A vonatkozó magyarországi természetvédelemről szóló törvény alapján „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élet tevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása”.

Ez sem elhanyagolható tény: “Minden fecske, amíg Magyarországon költ és neveli a fiókáit, minimum egy kilogramm rovart pusztít el – mondta a műsorban Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője, és hozzátette, ha egy-két millió fecske eltűnne hazánkból, egy-két millió kilogramm rovar maradna a „nyakunkon”.

Az érzelem oldaláról közelítve: miért a költési időszak kellős közepére időzítik a barbár emberek eme hervasztó fészek-leverési tevékenységüket?  A jelzőm igen enyhe ahhoz képest, amekkora fájdalom tombol szívemben.

Vissza kell fognom mérhetetlen kétségbeesésemből eredő tehetetlen dühömet azokkal szemben, akik ezt teszik, mivel most a katolikus templomról van szó. 

És ekkor megtörik az elkeseredési hullám, mint amikor felébredünk egy rossz álomból. Miért? Mert biciklire pattantam – miután a fenti sorokat “lekörmöltem” -, és elkarikáztam a templomhoz, hogy tüzetesen szemrevételezzem a terepet. Tudni akartam, hogy a fészkeket leverték-e vagy nem, mielőtt még vádaskodnék.

Istennek hála, ekkor a szentlélek kiáradásában részesülhettem.

 

A templom tövében találkoztam egy szimpatikus nővel, aki a templom környékét tisztította meg az eldobált szeméttől. Örömmel töltötte el, hogy engem is a fecskék iránti tisztelet és szeretet mozgat. Elmondta, hogy a templom oldalában – ahol emlékeim szerint fészkeknek kellene lennie – nem szeretnek a madarak fészket rakni, mivel állandóan oda tűz a nap.

A fecske szülők olyan helyeket választanak elsősorban, ahol árnyékban lehetnek a kis fiókák. El nem tudom mondani, mekkora kő esett le a szívemről, amikor kiderült számomra, hogy rosszul ítéltem meg a helyzetet, rosszul emlékeztem a fészkek lelőhelyeiről.

Ám nem elég, hogy teljesen rossz felé tapogatóztam, ennek még írásos bizonyítékát is adtam volna, ha isteni sugallatra pontosan akkor nem mentem volna templom-nézőbe, amikor Isten szolgájával tüzetesen megbeszélhettem a fecskék dolgát. (Elnézést, ez egy velős összetett mondat, de ha nem értitek, olvassátok el, akár, kétszer is.)

[wpdevart_youtube]hcj0eV7xYdQ[/wpdevart_youtube]

Látjátok Feleim, így születnek (születnének) az álhírek, amikor valakiről valami rosszat állítunk, mert “mi úgy tudjuk, hogy…”

Áldott, békés pünkösdi ünnepeket kívánok nektek!  

 

Jó éjszakát kedves Gyerekek!

 

 

Az Álom Manó és társainak az elődje a SZÖSZI-NET. Igen, az elődje, de menet közben jöttem rá, hogy a Szöszi-NET – ha jól értelmezem saját magam – egy bizonyos témakörben születik meg, egy sztori köré gyűlve, míg az Álom Manó sorozat apró sziporkák felfűzéséből áll össze.

Nem lennék igazságos, ha ezeket hagynám veszendőbe. Tehát a Szöszi-NET részei:
(itt kezdtem bontogatni szárnyaimat)
 
4. rész (Ki kit figyel?) 
5. rész (Néni kérem…) 
7. rész (Popi kereket old) 

 9. rész (Emberi kapcsolatok és más egyéb)

10. rész (A fiatal halász is kiveti hálóját

11. rész (Titkos szeglet az üzenetek között

12. rész (Játszani a szavakkal…

13. rész (Csak legyen már vége

14. rész (A porszívás rejtelmei

15. rész (Húsvéti medvehagyma vadászat

16. rész (Szöszi-net Reggeli cviki puszi)

17. rész (Facebook leckék kezdőknek és haladóknak

18. rész (Facebook leckék avagy Már megint mi van?

19. rész (Fő a frissesség!) 

20. rész (Öntsünk tiszta vizet a pohárba avagy csak minden HIT KÉRDÉSE) 

21. rész (Popi és a kutya kozmetika)

22. rész (Tükröm, tükröm, mondd meg nekem…) 

23. rész (Vegyél tőlem szeretetet) 

24. rész (Már csak azért is) 

25. rész (Az ismeretlen jótevő avagy HOL AZ A GOMB?)

26. rész  Miért olyan bonyolult minden, avagy hol a papucsom? 

27. rész (Karácsony) 

28. rész (Reggeli cviki puszi) 

29. rész (A boldogság belső munka) 

30. rész (Frázis-puffogtatók előre!) 

31. rész (Drága, jó Juliska néni!) 

32. rész (Madár távlatból, vagy legyél zizi!) 

33. rész (“Lehetséges kéretlen tartalom” 

34. rész (Van benne valami, csak tudnám, hogy mi?) 

35. rész (Kitalálom, hogy mit ne írjál) 

36. rész (Rám jár a rúd) 

44.  rész (Széllel szemben nem jó…) 

45. rész (A biztosító még csak nem is dünnyög!) 

46. rész (Popi jó kislány lett) 

47. rész (Aktuális életérzés – mégha nem is bombasztikus cím) 

48. rész (Akkor menjünk úszni!) 

49. rész (Hogyan szeressétek magatokat?) 

50. rész (24 órás pornó csatorna) 

51. rész (Szilveszteri buli a Kis-Dunán) 

52. rész (Szemét egy sztori) 

53. rész (A zöldségek koronázatlan királya: a kelbimbó)

54. rész (Perfect day (tökéletes nap) 55. rész (Hordjatok Ti is napszemüveget – velem együtt!) 56. rész (A feladó FACEBOOK fiókja ellenőrzésre szorul) 57. rész (Négyszem közt) 58. rész (Változtassuk meg ünnepi szokásainkat!)  59. (Ha szilveszter, akkor buli a vízen: 2018-2019) 60. (A szomorú szemű fiú) 61. (Adóbevallás – elektronikus úton!) 62. (Kedves Facebook!) 63. (Pepper robot és társai az Enjoy Caféban, Budapesten) 64. (Egy kupac kiscica) 65. (Kiscica “üzembe helyezése”)

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! 

INSTAGRAM: simonmara54

 

You must be logged in to post a comment.