Viva, Las Vegas (2.) A kiválasztottak, avagy berepültünk a világosságba

 

Egy vallomással tartozom még az elején: imádok a hatalmas repülőgépek közelében tartózkodni. Ilyenkor pár centivel én is megnövök, és tudom, hogy ezen csodálatos monstrumok segítségével újabb kalandokkal gazdagodom. A beköszöntő fotó a londoni Heathrow-i repülőtéren készült. Az optimizmus ott is csillog a szememben.

Még az oda utazáshoz csak annyit, hogy már a repülőgép közelében gyülekezett a „nép”, tehát már csak az utolsó „kenetet” kellett nekünk felvenni, ám Dani fiam kiválasztott volt.

Ez alatt azt kell érteni, hogy amikor otthon, Londonban be akart csekkolni a repülőjegyéhez a neten, nem engedték. Kapott egy utasítást, hogy majd, csak a repülőtéren tudja megtenni személyesen. Ahol is általános kérdéseket tettek fel, majd egy keskeny papírt kapott, ami igazolta, hogy becsekkolt.

Ezt a gifet beszúrtam csak a hecc kedvéért, annyira tetszik. Elnézést, nem tudok teljesen komoly maradni, de azt is mondhatnám – de nem mondom -, hogy ők is kiválasztottak:

Na, az ilyen, keskeny papírokkal rendelkezőket ellenőrző zónába terelték. Részletesen átvizsgálták. Tehát nem bíztak ezek szerint az előző kollégáikba, akik alaposan átvilágítottak bennünket tetőtől talpig. Ez a – nem túl szimpatikus – kiválasztottság szúrópróba jellegű volt, tehát semmilyen gyanús momentum nem kapcsolódott a figyelem középpontjába került egyedekhez.

Csak azért ragozom ezt részletesen, hogy aki mostanában akar Amerikába menni, ne ijedjen meg, ha őt is benevezik egy ilyen kis plussz vizsgálódási akcióba.

A repülőgépen szerencsém volt, mert a hármas ülés szélső helyén foglaltam helyet, tehát ki tudtam nyújtani hosszú lábaimat. És ha ablakon keresztül akartam kukázni, akkor meg a sztyuardeszek egyik ablakát vehettem bérbe a szemlélődésre. Ezért még utólag is nagyon hálás vagyok nekik.

A tíz órás repülőút tulajdonképpen hamar eltelt. Londonból dél körül indultunk, és állandó világosság kísérte utunkat. Belerepültünk az amerikai, délutáni világosságba. A leszállásnál 4 óra körül volt, és még javában világos. Szerintem megspóroltunk egy éjszakát. Ám az ottani átállást – amely 9 órás különbséget jelentett – a sok látvány, izgalmas kaland megkönnyítette.

 

 

Tavalyi Las Vegas-i élményeimből egy csokorra való nektek:

1. rész: A Holdra szállás sokkal könnyebb! 

2. rész: A kiválasztottak avagy   berepültünk a világosságba! 

3. rész „Sin City”, a Bűnös Város 

4. rész Kitörő vulkán a város közepén 

5. rész Paris Hotelen belül 

6. rész Két lányt egy csapásra! 

7. rész Búcsúzom

8. rész (Utórezgés)

9. rész („Nem bírom ezt a feszültséget!)

10. rész (Greenland felett)

11. rész („Jé, csend van!”)

12. rész (Let’s go to Grand Canyon!)

13. rész (Istentisztelet a Grand Canyonban)

14. (A fejünk felett zúgtak el!)

 

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük