Hogy is vagyunk mi ezzel a jó madárral? Igen, kirepült 2,5 éves raboskodás után a börtönből a Mester.

Végre magához ölelhette Margarétot, aki már csupa csont és bőr volt a sok nélkülözéstől. A nő szájától vonta el a kaját, csakhogy pénzelni tudja a bent raboskodó istenséget. Már az albérletre is cipőkanállal és kérincsöléssel tudta csak összeszedni a pénzt. Mindenek fölött volt az őfensége kedvének, igényeinek a kielégítése, ami nem is volt kevés havi lebontásban. Pláne úgy, hogy a nőt sem vetette fel a sok pénz.

A férfi istenséget kevésbé izgatta, hogy Margarét honnan varázsolja elő a pénzt a drága mobilhasználatra, ami több ezret tett ki, plusz kajára, cigire, a levelekre. Mindig plusz adósságokat termelt – kávé, cigi tartozás -, és azt persze meg kell adni feltétlenül, tehát Margarét nem hagyhatja pácban. Hogy miképpen szerzi be a zsozsót? „Oldja meg! Azért van!”

De amikor még javában bent volt, sem tapasztalhatott Margarét semmi biztató változást, hiszen ezt írta nekem még jó pár héttel ezelőtt: „Mindig is a 17 éves lánya volt az, aki számított neki.” Ő pedig ki nem állhatta Margarétát, hiszen riválisként kezelte és kezeli személyét, akivel osztoznia kell apja kegyein. Ez a 17 éves lány senkivel nem akar osztozni. „Megesküdött: úgy elteteti láb alól apjával Margarétát, hogy senki észre sem veszi.” Biztató előjelek.

És mindig csak a pénz és a pénz…

Most lesz lehetősége Margarétának, hogy a gyakorlatba is átültesse bölcsességét, mert ezt írta nekem másfél hónappal ezelőtt: „Sok ember hiába erőlködik, hogy a másikat megváltoztassa, és így teszik a ciánt a saját szájukba! Nézem, hogy szar, piti ügyekből mekkora palávert csapnak, mint az olaszok. Mintha a Himaláját vitték volna arrébb!”

És vajon hogy van ez a kérdés, amit szintén szinte szóról szóra kimásolok a messengerből: „Annyira sokat szenvedtem, amióta Mester bent van, hogy most stoppot állítottam fel. 

Majd át fogja gondolni, hogy mit tettem érte 2,5 éven keresztül, amit senki nem tett meg a családtagjai közül. Van annyi intelligenciám, hogy ha sírok is, csak ott, ahol senki sem lát.”

Sajnos ki kell ábrándítanom barátnőmet, bizony-bizony nem fogja átgondolni, mert csak a saját érdekeivel foglalkozik. Bár azt is meg kell jegyeznem, hogy ez a fajta viselkedés nem új keletű.

Egy ilyen áldatlan kapcsolatból csak akkor tud megszabadulni bárki is, ha érzelmileg el tudja engedni a másikat:

 

Napjainkban csendes Margarét, semmit nem mond nekem, semmit nem közöl. Ez pedig egyet jelent: nem érzi magát jól a bőrében, mert szerelme nem változtatott stílusán.

„És ha elmegy hazulról, semmit nem szól. Fogalmam sincs, hová megy, kikkel beszél…”

Margarétnek küldöm ezt a rózsát szeretettel!

 

1. rész (A Nagy pech!)
2. rész (De szép élet, de gyöngy élet!)
3. rész  (Új seprű jól seper) 
4. rész (A Te „kis nyulad”) 
5. rész (Drága fuvardíj)

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

pötyögd be: https://simonmara.com