Londoni tévelygések (41.) Ha kihal maga, a KAN

Hogy én mennyire irigyelek egyes embereket. Példának okáért a muszlim nőciket. Velük aztán naponta százával találkozom itt, London utcáin. Látom, hogy nagy lebernyegekbe, dupla kendőkbe burkolózva tipegnek, csoszognak, vonszolják magukat. Netán picinyeiket. Ülnek. Nem fekszenek. (Jó, azt főleg otthon, de én most az utcán vagyok, mondjuk a kedvenc piros buszomon.)

A kék színű cukorka

Szóval visszakoztam: ülnek és éppen egy kék(!) színű cukorkát halásznak elő öblös táskájukból. (By the way csak egy nőről beszélek egyvégtében.) Ami látszik például ebből a nőciből a következő: szeme fehérje – amennyiben lenne, de ez például hiánycikk nála – vészesen sötétlik, szempillái rezzenéstelenek. Sötét bőre sötétebb az éjszakánál. (Sötét eb = ez sem rossz!) Kövérkés orrcimpája kéjesen megvonaglik, ahogy a cukorkát bekapja. Szinte elfelejt levegőt venni a gyönyörűségtől. Nem gondolom, hogy éppen másra gondol, amit éppen bekapna. Nem, ezt semmiféleképpen. Nem is ezért kezdtem el írni. Nem. Én azért kezdtem el írni, mert a sárga irigység kap el bizonyos emberek láttán.

Épp tegnap – ahogy éppen jöttem fel a metróból, a mozgó lépcsőn – láttam egy teljesen lefedett, csak szem-lőréseket hagyott nőcit. A mozgó lépcsőn haladt lefelé. Kezében egy kis csecsemő volt. A csecsemő egy fekete, hatalmas lebernyeget észlelt – anyjaként! Ezekből lesznek felnőtt korukban a kelmekereskedők! Ez igen! Gratula! Vagy inkább Belfegor!

Másik apró jelenet. A minap bementem valamelyik híresebb áruházba, és láttam egy arab feleséget, talán egy másik feleséggel, az idősebb volt nála. Szóval az „én”, megfigyelt nőcim 35 év körüli, kicsit testes, de még jól állt neki. Valódi bunda volt rajta, amely alatt valami lebernyeget viselt, illetve az alatt selyem nadrágot. Ízlés nem csúcsra járatva. Fejét nyakát természetesen valami finom, ám sűrű szövésű muszlim kendő fedte.

Az arca gondosan kisminkelve. Az idősebbik nőci egy babucit taszigált kocsiban. Egy nagyobb gyerekecske, lehetett vagy hat év körül bevásárló, guruló kosárral bajlódott. Már tele volt pakolva női holmikkal. Az ifjú szépséges nőci kezében szintén tele, guruló kosár. És még csak az elején voltak az áruháznak. Nem inkább egy konténerrel kellett volna nekik közlekedniük? Esetleg egy kamiont megrendelni a bejárati ajtónál… Ha valakit megnyugtat, egyáltalán nem izgatta magát az arab feleség, hogy mi mennyibe kerül. Ez eszébe sem jutott.

Igen. Őket (a fentebb szereplő bevásárló nőcit kivéve) nem izgatja, hogy néznek ki. Tudják pontosan: a tunyaságuk a vonzerő és minden, ami ebből származik. A lebernyeg alatt hullámzó hurkák, szivacsos bőr a combon… Igen, ez kell a férfi népnek: a buta, tunya nőstény, mely puhán lép. Na, ne, csak lépne, mert döng alatta a föld. Teste nappal is sötéten imbolyog, s nem érdekli, hogy értelmesen töltötte-e a délelőttöt, hiszen tudja: abból van még bőven. (Lehet, hogy neki van igaza?)

S nem érdekli az örök fejlődési spirál, hogy egyre megértőbbek legyünk egymással, a globális felmelegedéstől pedig kirázza az hideg. Nem érdekli az sem, hogy mi lesz, ha a kan kihal a három feleség felállású háremből, a kan, MAGA A FÉRFI ISTEN? Valóban! Akkor mi van? Ki tartja őket el?

Belső információk szerint, amennyiben a hárem fő személyisége, aki váza egy muszlim családnak kihalna (mint a mamutok), a család osztozna a fájdalmon. A férfi fiú testvérei sorsolnák ki a nőket. Tehát családban maradnak.

Én is családban maradok – sorsolás nélkül is. Én magamnak egy egész családot képezek. (Biztos, hogy Laci nemsokára skyp-on keresni fog, hogy már megint milyen marhaságot írok???!!!!!)

Szerintem nem kell mindent mindenkinek megértenie, hiszen nem látja azt, amit én látok, s nem is érzi – még csak megközelítően sem -, amit én érzek. Tehát a bolygók állása igen különböző.

zöld-fehér-piros kötöttben