(Lélegző anyag)

Ha nem kapnék többé papírt, iront,
Csak matériát s lélegző anyagot,
Az alábbiakból formáznám
Meg égbe nyúló alakod.

Vennék kezembe hideg, kemény
Acélt, melyet görnyedve és nyögve,
Éjszakába nyúlóan kohómban izzítanék,
Ha megfeszülve is, de meghajlítanék.

Aztán szereznék makacs vasat, melyet
Tulipán tüzemben tartok, még ha saját
Lángomban pörkölődve ordítok.
Magas hőfokon ördögként rángatózom.

Néma kövek, szikár sziklák!
Minden veszélyt felvállalván
Olyan lennék, mint egy zergelány.
Belőletek álmodnám meg az ő széles
Vállát s szakadék mélyéből a száját.

Ovális arcodhoz a lemenő naptól
Kölcsönözném a pírt, a szél
Zúgásából az élet megértéséhez
Szükséges kínt, nem engedném
Közeledbe a settenkedő tapírt.

Na és a megcsapolt fa nedve,
A kaucsuk gumi? Azt semmiképpen
Nem hagyhatom ki. Vérvörös vödrömbe
Minden csöppje érted folyjon ki.

Gombszemű sünöktől kérnék tüskét,
Az lenne fejeden az ék, mert
Ha azokat kezedbe vennéd,
Abba valószínűleg belehalnék.

Szavaid ne legyenek mérges
Darazsak, égető, izzó parazsak,
Inkább szabad röptű madarak,
S szelíd, patakra járó nagyvadak.

Elcsennék sok, apró szegecset,
Barna, meleg anyaföldet,
Melyekből lenne mindkét szemed,
S a vidám nyúl kölcsönözné
Neked a fineszes eszed s jókedved.

Fülkagylód két, átlátszó tengeri
Herkentyű lenne, s benne evickélne
Hetedhét országból elhappolt,
Kincsekkel teli kalózhajók serege.

Bőrödhöz seregnyi selyemhernyót
Felbérelnék, őket egy kövér eperfa
Lombjával etetném, és szorgosságuk
Eredményeként simi-selymet szőnék.

Lábad nyomát örök hóba vésném,
Amíg elkészítem, el ne menjél,
S az utókornak így, marásan
Híres vésnökként megmaradnék.

S hol van az édes, ragacsos
Méz? Ha hozzád beszélek, csakis
Rám nézz. Már látom, tekinteted
Nem más, mint az északi fény.
Heves szíved, az összes közül
A legkényesebb. összehívnám
a sok-sok bölcset, hogy
Feladatomnak jól megfeleljek.