Mivel én mindig az életből veszem a témát,

ÍGÉREM, eztán sem lesz másképpen.

Jelentem: A rosszabbnál van rosszabb is. De az már irtó sz@r lehet!

Felszáll a metróra egy nőci, teljes életnagyságban elfoglalja a helyét, és hanyag testtartásban leül. Gyakorlatilag úgy is marad, kissé széttárt lábakkal – akár a férfiak. Rengeteget bosszankodom – természetesen teljesen feleslegesen -, amikor a kis kakas típusú férfiak leülnek úgy, hogy gyakorlatilag ellehetetlenítik mindkét oldalukon helyet foglaló hölgyeknek (vagy uraknak) a helyzetét. Annyira széttárják lábaikat, hogy az már tiszta röhej. Viszont ezen testtartás alapján tudják csak elképzelni, hogy ők „valakik”.

Szóval ez a nőci is helyet foglalt. Rajta minden fekete, csak a kivillanó melltartója pántja fáradt, párdúc-rózsaszín és a szeme fehérje vakító. Szemei beszédesek, bár sötét napszemüveg keretezte. Szája húsos fazék, örök-csókos csücsörítésbe merevedve. Széles vállak jellemezték, csontozata, melyen annyi hús van felpúpozva, amennyinek kell. Nem fújja el a szél, aki nem amolyan kis ne-bánts virágocska. Ha valami nem tetszik, fusson, ki merre lát. Százszor meg kell gondolnia ember fiának, hogy összeszűri ezzel a number one-val a levet. Mert a lé sűrű, iszappakolásos.

Karnevál az egész élet!

Tudjátok, jók a karneválok. Beleveted magad a forgatagba, és mivel csak arra koncentrálsz, ne hogy felökleljenek vagy rád lépjenek, így gyakorlatilag minden egyéb problémád legalább arra az időre kiiktatva. Ezt nevezik annak a bizonyos ÉLJ A JELENBEN! szlogennek. Egy ilyen, két órás tolongás fél évre előre elégedettséggel tölt el, hogy voltál egy szuper tömegünnepen.

(Arany szabály: aki divat topánkában megy bulizni, az sajnos rosszul jár, mert mezítláb kell haza mennie. Kár, hogy egy-két fotóm, mint pld. ez a cipő nélküliségről szóló fotó is elkallódott!)

Kitomboltad magad, és senki sem horkant fel, mert telibe fotóztad, videót készítettél róla és barátairól. Sőt! Még ők jöttek a kamerám elé!

Ha vége az ünnepélynek, mindenki felveszi tüskés ruháját, ismét bebetonozza magát a megközelíthetetlen vár ura vagy úrhölgye szerepkörbe, és eljátssza az érinthetetlent, a kiválasztottat, a felsőbb szervet egy személyben.

A karneválon kívüli élet is egy karnevál, álarcos bál, ahol mindenki az általa írt szerepkörnek akar megfelelni. Ez pedig nem más: hogyan feleljünk meg másoknak.

Befejezésül, akinek melege van, vegyen példát a papagájról, csak értelemszerűen máshol pancsizzatok, egy ennél alkalmasabb helyen: