Vers: Fénysugár sújtotta bagoly

Kivágódott nyikorogva egy hatalmas

Vasajtó két szárnya, s a felkavart

Porfüggönyön át bevágtázott

Fekete fénykévéből szőtt köntösében

A Fénysugár.

 Én értetlenül meredtem

Rá, és gyanútlanul ültem priccsemen.

Mit nekem új szelek? – majszoltam

Tovább penészes, egérrágta kenyerem.

Ám ködjárta lelkem megremegett,

Tüdőm belefájdult, sötétséghez

Szokott szemem szikrákat hányt. És

A gyorsvonatra, amely átrohant életem

Állomásán, vígan felkapaszkodtam.

Amikor lelkem öblösen szétterült,

A fákat is bearanyozva, egy erős kéz

Lelökött, mondván: Menj el! S arccal

A forró sínekre zuhantam, a tenyeremről

Lejött a plazúr.

Vánszorgásomnál csak lelkem

Sántítása fájt jobban. „Őrült nő”,

Tombolják a halott fák. „Úgy kell

Neked!” – üvöltötték gonoszul

Elnyújtva a megvert farkaskutyák.

„Mit akarsz asszony lánya? Csak nem

A Boldogság szivárványa hintázott át?”

„Ő volt az, igen, ő!” Mutatóujjam

Vádlón megnyúlt az égig, de az is

Megperzselte magát. Égett hús szaga

Csapott orromba, cimpáim hány-

Ingertől megrándultak, füleim kitépték

Helyükből magukat, lelkem súlya,

Lehúzott a mélybe, szám sarka

Bánatában epét hányt. Szemem

Összeszűkült, üvöltés tört ki számból,

A sakálok ijedten összefutottak,

Belenyögtek zokogásomba busafejű

Baglyaim, és macskám levetette

Magát a vár fokáról.

Arra ébredtem, fuldoklom, könny-

Cseppjeim maguk alá temetnek.

Búvár Kund ébresztett fel, majd

Eltűnt csendben, és a magány

Még jobban fájt.

Nekifeszültem dühödten a vasajtónak,

Belelilultak sejtjeim, fogaimat

Belepte a hideg verejték. Nem kell

Nekem a fény, mert meztelenre

Vetkőztet. Minek ez a nagy hűhó nélküled?

Öleljen inkább át a sötétség.

És láss csodát, már csak egy résnyi

Őrület kajánkodik az ajtórésen át!

Karjaim elzsibbadtak, lábikráim

Kifordultak, nyálam homokdűnét

Hizlalt, de erőfeszítésem nem volt

Hiába. Végre tovább zokoghatok

Egyes-egyedül. Hurrá!

(Érzelemrészvények 2. kötetéből, szerzője: Simon Mara)

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

https://www.facebook.com/simon.mara.14

Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:

A fénysugár sújtotta bagoly

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

 Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica 

Nárcizmus

ÁRVÍZI HAJÓSOK 

ÉDESANYÁM 

Menni fog ez neked? 

Milyen jó… 

Emberedre találtál bennem 

Akár egy félisten 

CSŐBE HÚZOTT ÜVÖLTÉS

Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng 

Az aratás gyönyöre

Dudajó

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás 

Vasvilla-trilla 

Csillagokba font üzenet

 én-csak-a-szám-és-a-szemem

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

megteheted:

 www.simonmara.com

Ha feljelentkeztek a Facebook oldalamra, ahol az alábbi fotómról nézek rátok barátságosan, akkor rájöhettek, miért vannak kibukva a család férfi tagjai.

lila kalapban

Hát igen, ha valami nem tetszik, kiteszem a Facebook-ra.

I love

FACEBOOK

!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Cikkajánló

3 thoughts on “Vers: Fénysugár sújtotta bagoly

  1. Szia drága Mara!

    El sem tudtam képzelni, hogy ennyire tele metafórákkal, a verskellékek tárházát mind felhasználható módot megragadva olyanná tetted a lesújtó érzést, hogy ennél kifejezőbben nem LEHET! EZ TE VAGY! Képtelenség körbeírni a csontig hatoló borzalmas kínt, érzést. NEKED SIKERÜLT, THANK YOU!

    1. Valóban, csak az tud így írni, aki maga is átélte. Mert amikor az ember kikerül az Édenkertből, légüres tér veszi körül meleg testét. Az pedig rémísztően hideg.

      1. Kedves Ágnes! A normális, hétköznapi életet az ember egészen addig nem becsüli semmire sem, amíg valami katasztrófa nem éri. Például megbetegszik vagy pedig jelen esetben börönbe kerül. A szabadság hatalmas kincs.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük