Május 27.
Megírtam neki, hogy eléggé érdekesnek tartottam a levelét. Nem ismerem, gőzöm sincs, mit akar tőlem, bár tudom, hogy napjainkban annyi abnormális ember létezik, hogy már nem kell meglepődni semmin sem.
Javasoltam, hogy lépjen kapcsolatban velem a Facebook-on, mert ott napi gyakorisággal láthatjuk, ki, miről szól. (És akkor végre láthatja, hogy nő vagyok, és nem az áhított férfi fehér lovon – gondoltam magamban.)
Június 12.
Helló újból, kedves Simon!
Nagyon örülök, hogy hallok felőled. Köszönöm, hogy figyelmet fordítottál rám és válaszoltál. Egy héten háromszor van lehetőségem írni neked, így jobban megismerhetjük egymást. Hívjál Kiskának. A barátaim így szólítanak. Köszönöm, hogy küldtél nekem fényképet! (Na ekkora álnokságot! Mikor küldtem neki egy nyamvadt képet is???) Hadd mondjak egy kicsit többet az életkörülményeimről.
A lakásom inkább kisebbnek mondható, de nagyon kényelmes. Barátaimnak az a vélemény, hogy nagyon cuki. Itt nagyon drága bérelni lakást. Van benne egy kis méretű szoba, konyha, telefon viszont nincs, de van nekem egy mobilom, megadom a számát. Viszont nem tudok külföldre telefonálni, mert nagyon költséges lenne. Itt nagyon nehéz egyedül élni, és csak magamra számíthatok. A szüleim egy másik városban élnek.
Tizenhét éves koromban költöztem el hazulról. És nem gyakran látom őket. Nem vagyunk valami jó viszonyban egymással, de néha muszáj nekik is besegíteni nekem.
Szeretnék saját családot, hiszen már 28 éves vagyok és teljes időmet a szeretteimre, elsősorban férjemre fordítani.
Mindenkinek szüksége van egy olyan helyre, ahol otthon érzi magát. Ezt keresem és erre van szükségem nekem is. Nem akarom egyedül lenni soha többet!
Rengetegszer csalódtam. Nem bízok az itteni férfiakban sem. (Bár meg kell állapítanom, hogy egy ausztrál pacákról szólt a fáma, hogy nem volt hajlandó a kisujját sem megmozdítani érte…)
Te egy érdekes és jóra való férfi vagy. (Na, ez újabb talány, honnan tudja, hogy érdekes vagyok, és azt főleg, hogy férfi…) Biztos vagyok abban, hogy a nőknek Te vagy az ideális férfi. Te már tudod, hogy beutazási visát szeretnék szerezni. Mert akkor a legjobb alkalom lenne arra, hogy megismerjük egymást, hiszen levelezésünk alatt kiderült, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve. (Na, kérem, Háry János unokája orosz kiadásban.)
A helyzet itt, a mi országunkban eléggé elkeserítő napjainkban. Medvedev miniszterrel az élén nem élünk demokráciában. Putin detto ugyanaz, mint Medvedev. Nincsenek jó törvények. Pontosan úgy élünk, mint a szovjet időkben.
És ezt egyáltalán nem szeretem. Más országok fejlődnek gyorsan, de mi még mindig ugyanazon a szinten tartunk, mint hosszú évekkel ezelőtt. Oroszországban erősen érződik a gazdasági válság. És nálatok mi a helyzet?
Én szerettem Ausztráliában élni, mert ott rengeteg jó lehetőség volt a jobb élet megteremtésére. Közel másfél évig éltem ott. Hihetetlenül élveztem. Gyerekfelügyelőként alkalmaztak. Nagyon szerettem a családot, mert rendesek voltak hozzám. Jó emberek voltak. Sokat segítettek az első időkben. A nyelvtudásom nem volt az igazi, és ők segítettek abban, hogy minél jobban használjam az angol nyelvet. Nekik köszönhetem, hogy folyékonyan beszélek, írok és megértem az angolt. Az ott tartózkodási engedélyem lejárta miatt haza kellett utaznom.
Már előző levelemben mondtam, hogy nagyon nem szeretném, ha egy férfi megint átvágna engem.
A következő levelemben arról fogok neked beszélni, mi az, ami szórakoztat, mi a hobbim. Be kell fejeznem, mert az internet kávézóban az időm lejárt. Nekem nincs számítógépem otthon, mint soknak itt, Oroszországban.
Igen, most abbahagyom.
Meg próbálok majd másik képet küldeni a következő levelemben. Remélem, nem bánod?
És amilyen alapos munkát végez Elena, újból bemásolta az első levelét, mert biztos akart lenni abban, hogy megkapjam az első levelet is róla. Gratulálok neki innen, Magyarországról az alaposságáért.
Elküldött három, nagyon aranyos képet. Ezeken a fotókon egy helyes, fiatal lányt láthatunk hátra fogott hajjal. Semmi cicoma, semmi kacérság. Nem, ennek nyomát sem láthatom. Igazán kívánom, hogy teljesüljön álma. A megvalósítása onnan, a Szibéria kapujából messze nem egyszerű.
A folytatás nem marad el!
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. (egyben befejező) részt itt olvashatjátok el!
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com