Sok nagyszerű dolog van az életben, talán az egyik legkiemelkedőbb ezek közül a repülés.

Emlékszem, tavaly mikor először mentem komoly repülőgéppel, és megkérdeztem páromat, az örökké negatív golfáramlatokkal küszködő Lacit, hogy mi a véleménye a repülésről? Őt kirázza még a gondolat is, hogy több órán keresztül repüljön. Mert állandóan bizonytalanság-érzés gyötri…

Így volt bennem egy kis drukk, mi lesz, ha majd felrepülünk, aztán mi lesz, ha majd landolunk. Valaki azt mondta, hogy vegyek be Dedalont, hogy ne legyen hányingerem.

  • Minek szednék be gyógyszert, ha még azt sem tudom, hogy kell-e vagy nem?

Tehát nem is vittem magammal. És hát persze, hogy nem kellett. Eufórikus örömöt éreztem, ahogy a gép egyszer csak elindult alattam. Teljesen igaziból, és hogy mennyire élveztem minden percét.

Többek között erről írok a

Fülöp Szigeteki esküvő című írásomban:

„A felhők megfigyelése akár, mintha képes mesekönyvet lapozgatnánk. Megunhatatlan: vágtázó paripák, hómezők, kimagasló hegyekkel, „tengerszemekkel”, alattunk, mélyen városok fényei vonulnak, mint tüzes óriáskígyók. Fent, a magasban járunk, a gép nyugodtan dorombol, mint egy jóllakott, kövér kandúr. Néha egy kicsit megdob bennünket, de ettől még aludhatunk vagy gondolkodhatunk, semmi nem zavar meg.”

 

marasimo@gmail.com

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

tedd:

 https://simonmara.com

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük