Eldugott gyöngyszemek (30.) Szenvedély – gebe, a leg-gebébb Baby!

(Ezt a blogot tisztelni kell, mivel még a kezdet kezdetén írtam, és csak annyit tudtam – vagy inkább éreztem -, nem szabad túl hosszú lére ereszteni a mondanivalómat.)

Gyerekek! A tánctól mindig kifekszem, nyüszítek a boldogságtól, mint szőrmók Popi kutyám, akinek a gombszemei úgy csillognak a sűrű, loncsos szőrzete alól, ha megvakargatjuk a hasa alját. Persze anélkül is…

Ettől a videótól úgy felfrissültem, hogy legszívesebben örömtüzeket gyújtanék az erkélyemen

Pedig már a duracel elem kezdett lejárni bennem, este tíz óra lévén. Ám ez a tánc feltöltött. Nem is tudom, mit kezdjek ennyi energiával hirtelen. Valahogy majd megoldom!

Üdvözletem Budafok pereméről: Mara

Egy kis szükséges elmélkedést ebből a blogból tudtok meríteni: Szöszinet (9.) Emberi kapcsolatok és más egyéb

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük